Nem jégpálya a járda

Sokaknak természetes, hogy a portája előtti területet gondozza: nyáron füvet kaszál, gyommentesít, tavasszal és ősszel lombot szed, télen pedig havat lapátol és hamut, homokot, sót szór a fagyos járdalapokra, aszfaltra. Akinek pedig ez nem természetes, hasznos, ha elolvassa a helyi jogszabályokat, mert a településeken többnyire külön rendeletben is szót ejtenek erről a kötelességről. Az önkormányzatok általában a közutakat tartják karban, azaz hóekéznek, illetve felszórják – általában sózzák – az utakat, hogy a gépjárművek tudjanak rajta közlekedni. Néhány nagyvárost kivéve – ahol e célra alkalmi hómunkásokat is felfogadnak – a házak előtti járdákat viszont a lakóingatlan tulajdonosainak kell rendben tartani. Ha szükséges, akkor naponta akár többször is a havat ellapátolni, seperni, jégmentesítővel, csúszásgátlóval felszórni. Ezt a társasházaknál általában megbízott vállalkozás vagy személy végzi el.

Az elmúlt napok hidege okot ad arra, hogy szóljunk a leggyakrabban használt, nagy tömegben rendelkezésre álló csúszásmentesítő anyagról, a sóról. Nem árt tudni, hogy csak egy bizonyos hőmérsékletig hatékony, nagyjából –5-7 Celsius-fokig olvasztja a havat, jeget. Ráadásul nem kíméli a környezetet. Gyakorta látni tavasszal, hogy az autóutak mentén a padka növényei nem serkennek, elpusztultak, továbbá egy idő után tönkreteszi a betonjárdák felső rétegét. Ezért inkább hamuval, homokkal, faforgáccsal, őrölt kővel szórjuk fel a járdákat, a kerten belüli utakat.