Üres ereszt az igazi tél előtt!

Két fontos időpontja van az ereszek tisztításának. Egyrészt tavasz végén, a nagy nyári záporok, felhőszakadások előtt, illetve most, az igazi tél előtt. Léteznek ugyan hasznos technikai megoldások – például az utólagosan is elhelyezhető ereszrácsozat –, de a legtöbb ház tetején az eresz pőrén áll. Azaz szabadon belehull, odasodródhat a levél, gally, moha, zuzmó, por.

Az ereszben felgyülemlett hordalék csodákra képes. Fél év is elég hozzá, hogy néhány centis, vastagabb réteg alakuljon ki, ami aztán az őszi esők miatt megkezdi a lebomlást. Azaz minikomposztálódás indul el. (Az már másik csoda, hogy miként kerül fel több méter magasra, az eresz hordalékába giliszta? Mert e sorok írója szinte minden alkalommal talál belőle a tisztítómunka elvégzésekor.) Mindez érdekesség, az viszont tény, hogy az eresz anyaga hiába horgany: amikor sokáig áll benne a nedves anyag, rozsdásodni kezd, s egy idő után kilyukad. Ezért is érdemes tisztán tartani, hogy az eső után kiszáradjon. Ha kilyukadt az eresz, akkor sem kell rögtön akár több százezerért lecserélni. Elég egy pár ezer forintos, fagyálló szilikonos palackot venni, majd száraz és fagymentes napon kitölteni, elsimítani a lyukban és körötte a tömítő-ragasztó anyagot. Ez néhány évig alkalmazható megoldás, legalább addig elodázhatjuk a cserét.

A tél előtti tisztítás azért is fontos, mert a tetőn fennmaradt hó sokszor napokig olvad, csurog. Ha ez nem folyik le, akkor éjjelenként az egész belefagy a csatornába, ami így akár mázsányi plusztömeget is jelent, ezért az eresz deformálódhat, balesetveszélyes lesz. A kibukó vízcseppekből pedig többkilós jégcsapok is képződhetnek, ami megint csak életveszélyt jelent. Arról nem is beszélve, hogy egész évben az eresz segít megvédeni a ház lábazatát, falát az elnedvesedéstől, a felázástól.