Mi vár ránk 2024-ben?

Sok termelővel beszélgetve sem nagyon lehet eldönteni, hogy melyik év volt a nehezebb: az évszázad aszályát, történelmileg nagyon gyenge termést, de igen jó árakat hozó 2022., vagy a mögöttünk hagyott, jobb időjárás miatt szép hozamokkal bíró, de sokszor 7-8 éve nem látott, mélyre süllyedt felvásárlási árakkal súlyosbított esztendő.

Az agrártermelők számára a tavalyi és a két évvel ezelőtti szezon egyaránt azzal jellemezhető, hogy nem térültek meg a befektetéseik. Ez leginkább a növénytermesztőkre igaz. Két éve az egész országra jellemzően 1000 milliárd forintot ért el az aszálykár, vagyis ennyi volt a meg nem termett növényi cikkek miatt a bevétel kiesés. Tavaly nagyjából hektáronként 50-100 ezer forint volt a veszteség. A termelési költség mellett a jobb hozamok ellenére a felvásárlási árak esése miatt a bevétel ennyivel volt kisebb. Tavaly az árak alakulását egyértelműen már az ukrán és orosz hatás alakította: a háború miatt az orosz termények elfoglalták a korábbi ukrán piacok egy részét, az ukrán termékek az orosz tengeri blokád miatt nem jutott el tömegével régi, távoli piacaira. Helyette több millió tonna búza, kukorica, napraforgó, étolaj és más agrártermék Európa piacán talált gazdára. Az exportban érdekelt magyar élelmiszer-gazdaság emiatt elvesztette hagyományos – például, olasz, német, szlovák stb. - piacait. Bedugultak a csatornák, a termény jó része még mindig a magtárainkban vár vevőre.

Ráadásul nagyjából 5,5-5,7 millió tonna búzával rendelkezünk most, ám ennek 70 százaléka nem sütőipari minőségű, inkább takarmányozásra alkalmas. (Ennek egyik oka a tavalyi sok eső, illetve az, hogy a gazdák már két éve nem adnak elegendő tápanyagot a talajba.) Az áresés megdöbbentő: tavaly az év eleji 135-140 ezer forintos tonnánkénti búzaárak aratásra 63-65 ezer forintra estek, azóta csak a jó minőségért adnak 70 ezer forint körüli összeget. A kukorica 55 ezerért megy el, az árpa alig fizet 50 ezret.

Mi várható? Nem sok jó: a raktárak teltek, csak nagyon lassan ürülnek. A malmok, takarmánygyárak nem kapkodnak, csak kisebb tételben veszik a szükséges alapanyagot, a külpiac éppen csak lépeget. A 2024. évi aratásig végig kínálati piac lesz, nagyjából 2,5 millió tonnát kellene exportálni.

A helyzet nem is nagyon változik: az ősz nem hozott változást a vetésszerkezetben. Nem lett markánsabb kevesebb a búza, repce, talán őszi árpából került kevesebb a földbe. A tavasz még kérdés, de ott sem várható sok újdonság. Sőt, a tavaly nagyon visszafogott kukorica területe akár nőhet is, de biztos nem lépi át a régen jellemző egymillió hektáros határt. Esetleg a tavaly pénzt hozó szója termesztése futhat föl, illetve többen léphetnek ipari zöldségnövények felé, mint a borsó, csemegekukorica, zöldbab, paradicsom stb.

A tavalyi nyertes az állattenyésztés volt: ott az árak felfelé mentek az első félévben és utána sem volt – talán a tojás kivételével – akkora esés, hogy az ár visszatért volna az előző évek szintjéhez. A költségek viszont az olcsóbb takarmány, energia miatt kezelhetőbbé váltak, így sok ágazatban sikerült hasznot elérni.

A gazdálkodók számára a biztos bevételt az elérhető támogatások jelentik, legyen uniós, vagy hazai forrás. 2024 újdonságot hoz, ugyanis tavasztól sorra jelennek majd meg több százmilliárd forintot érintő pályázati felhívások mind az agrár-, mind a vidékfejlesztést illetően.