Palóc emlékek a palackban

Jó palóc világos, Vidróczki vörös, Memento barna és hasonló fantázianeveket viselnek a söreik. Szándékosan lettek nógrádi nevezetességek alapján elkeresztelve. Széles Ervin és Dezső szerette volna, ha általuk is több figyelmet kap szülőföldjük. Madách Imre, Móricz Zsigmond és az imént említett híres mátrai betyár is volt már a kézműves termékek arca, de mind közül az Apánk nevet viselő a legkülönlegesebb.

Kényszerből lettek vállalkozók, ugyanis egy baleset miatt mindkettőjüket leszázalékolták. Az édesapjuk szerette a minőségi habzó ital, ezért döntött úgy a testvérpár, hogy sörfőzésbe kezd. Megvásároltak Balassagyarmaton egy alapüzemet (üstökkel, tartályokkal), a technológiával és a receptúrával együtt. Lépésenként építették fel a saját sörbirodalmukat.

Kezdetben csak kézzel üvegeztek, ma már automata gépsoron végzik a műveletet. Először világos sör készült, de kellett barna és vörös is. Napjainkban kilencféle habzó ital készül az üzemben. Vendéglátóink úgy mondják, hogy 1998-tól nagyjából a koronavírus-járvány kezdetéig zajlott egy forradalom az iparágban. Ezalatt a sörfogyasztás kultúrája sokat változott: mennyiségében többet fogyasztunk és igény van a megszokottól eltérő ízekre is.

A kisebb főzdék, így a palóc üzem tudatosan kereste annak a lehetőségét, hogy mást tudjon adni a vásárlóinak, mint a nagy sörgyártók. Készítettek csokoládés sört Ipoly névre keresztelve, és kifejezetten ünnepi hangulatba öltöztetett italt is. Mindez javarészt már a múlté.

- A kisüzemi sörfőzés haldoklik – panaszolja Széles Ervin, ugyanis pont azok a vendéglátó egységek, piacok, kirándulóhelyek büféi zártak be, rendezvények szűntek meg, amelyek a kézműves söripart éltették. A termékeiket mindig kisebb üzleteknek és pár környékbeli nagykereskedésnek szállították. Pár éve online webshopon keresztül is árusítsák a söreiket.

Telt, finom ízével, páratlan zamatával, harmonikus illatával és hófehér habkoronájával igazán különleges sörkészítmény a balassagyarmati. A nemes nedű készítéséhez csupán négy alapanyagot használnak: vizet, komlót, élesztőt és malátát. Az utóbbit a közeli feldolgozó üzemből hozzák, a komlókülönlegességeket, amelyek a sör ízvilágában érződik, általában külföldről szerzik be.

A maláta a roppantón keresztül érkezik az üstbe. Vízben ázva különféle hőfokokon elcukrosodik, alkohol lesz belőle. Majd átkerül a szűrőkádba, ahol komlóval ízesítik – ez adja a keserűséget. A kéthetes művelet utolsó lépéseként sörélesztőt tesznek hozzá. Bár az ital enélkül is három-hat nap alatt leérne, nemes ízt kölcsönöz a sörnek, amelyet legvégül fél-, egy-és kétliteres üveg, illetve műanyag palackba zárnak. A családon túl egy alkalmazott dolgozik még velük, de javarészt a testvérpár főzi, szűri, palackozza, szállítja a terméket.

Modern technológiával, hagyományos receptúra alapján gyártják a palóc nedűt pasztőrözés nélkül. Élő sört csinálnak, amely azt jelenti, hogy az íze a lezárt palackban is érlelődik. S minél tovább áll, annál teltebb, karakteresebb és különlegesebb lesz a sör.