Tomp, kaplin és a kalap

Eleinte női kalapok is kerültek ki kezeik közül, munkájukkal a régi klasszikus viseletet képviselték. Ám ezek a kétezres évek környékén divatjamúlttá váltak, megfizethetetlenek lettek. Ezért napjainkban a hazai vásárlói piacon legfőképpen a színházak igényeit szolgálják ki. Ők szállították a kalapokat többek között a Vígszínház Hegedűs a háztetőn című darabjához, továbbá Koncz Gábor és Bodrogi Gyula magánemberként is előszeretettel viseli a (felmenőik vezetékneve nyomán elkeresztelt) Sunemar Kalapház termékeit. De javarészt zsidó férfi fejfedők gyártására szakosodtak. 
A kalapkészítő mester kiváló termékei­vel hamar nevet szerzett a szakmában. De ugyanott a fia is megállta a helyét: állandó megrendelői máig bizalommal fordulnak hozzá. Az egyedi igények mellett termékeiket kis- és nagykereskedők ré­szére szállítják Izraelbe, az USA-ba és Nagy-Britanniába. 
Hazánkban, úgy Európában is egyedülálló a tevékenységük a zsidó kalapgyártás területén. Világszerte évi kétszázezer kalap készül, amelyből tizenhatezret Gödön gyártanak. Vendéglátónk (vélhetőleg) az ország legfiatalabb kalapkészítője, bár legnagyobb fia is ezt a mesterséget választotta. Rajtuk kívül tizenkét alkalmazott vesz részt a kézügyességet, precízséget, a munka monotonitása miatt türelmet megkívánó gyártásban. 
A minőség a kiváló alapanyagnál kezdődik, amelyet külföldről, javarészt Portugáliából szereznek be. A kalap kiinduló­pontja a még karima nélküli, úgy­­nevezett tomp. Ha a széle rákerül, akkor lesz kaplin. Az áru az utóbbi formában érkezik be az üzembe, amelyet tovább formáznak. 
Javarészt présgépekkel dolgoznak, de azokat kézi erővel működtetik, aprólékos odafigyeléssel, precíz mozdulatokkal. Csaba édesapjától a kizárólag kézzel történő készítést is megtanulta. De ezt ma csak ritkán alkalmazza, mert az fizikailag megterhelő, s meglehetősen igénybe veszi az ember bőrét. 
Elsőként a fejformát és -magasságot alakítják ki milliméter-pontossággal. Utána a karimaformázás következik. Lecsiszolják a felületét a finomabb tapintás érdekében, majd felgőzölve az anyagot, fára húzva átvasalják. Miután méretre vágták, indul a varrodába. 
Ott elsőként a kalap karimájára, majd a külsejére kerül fel a szegőszalag. Varrnak rá díszes masnit, továbbá egy gombot zsinórral. Az utóbbi inkább csak dísz a fejfedőn. Az eredeti funkciója szerint azt a célt szolgálja, hogy általa a kalapot a ruhához rögzítsék, és a szél ne tudja azt a földre fújni. 
Mindeközben a szabászat üzemrészen a némileg díszesebb belsejébe kerülő bélést készítik elő, amely az utolsó műveletek között kerül a kalapba. Később a karimát még egyszer átvasalják, kialakítják a végleges fazont. Az elkészült termékek méretre gyártott, elegáns dobozban hagyják el a gyárat. Az igények (a megszokott hétköznapi és ünnepi viseletek), illetve a mesterség tradíciói az évek alatt nem sokat változtak, ezért jól lehet rá építeni az ipart.