Lassan előjöhetnek a pincéből

Úgy néz ki, hogy nagyobb fagyot nem jeleznek már a következő hetekre. Legalábbis akkorát nem, amelyet a leander ne bírna ki. Az enyhe teleinken sokan nem is viszik melegebb helyre, mert e nö­­vény bírja még a mínusz 4-5 fokot is. 
Amint kikerült a növény a szabadba, nézzük át, metsszük ki belőle a beteges, gombás, vagy nagyon sűrűsítő részeket, a tavalyi virágok maradványait. Amennyiben már kinőtte a cserepét, vagy már régen ültettük át, akkor vegyük ki, vágjuk vissza körben 5-10 centinyit a gyökérzetét. Utána akár a régi vagy egy nagyobb cserépbe friss, tápdús földdel, egy kevés foszfor- és káliumdús trágyát adjunk hozzá. Jól öntözzük meg. Arra figyeljünk, hogy ne legyen túl savas a föld, inkább a semleges és a lúgosabb, meszesebb talaj a megfelelő! 
Ha ezzel is készen vagyunk, akkor permetezzünk! Egyrészt rovarölő, illetve gombaölő készítményekkel, vagy ezek biológiai hatóanyagú megfelelőivel. 
Sokan rontják el a leander tavaszi, nyári gondozását. Tévhitek is keringenek, mivel e növény a mediterrán térségből származik, azt hiszik, hogy bírja a szárazságot. Tévedés, a leander szereti a vizet, de kimondottan utálja, ha túllocsoljuk, és iszapos, tocsog a földje. Egyenletes vízellátás a legjobb, azaz többször, de kisebb adaggal locsoljuk, lehetőleg napszállta idején. Az sem jó, ha egyszerre nagy adagot kap, főleg melegben. Ekkor tapasztalhatjuk azt, hogy eldobja a néhány nap alatt besárgult leveleit. A kánikulát sem bírja, pontosabban a meleget szereti, csak azt nem, ha a cserepét, edényét felforrósítja a nap, ekkor akár 50-60 fokos is lehet a gyökérrész széle, ami árt neki. Érdemes az edényét beásni a talajba vagy körbevenni valami világosabb színű anyaggal.