Nekiestek a kerteknek

Napok óta azon elmélkedem, hogy vajon mekkora lehet egy kapa, gereblye, kasza, sarló, ásó ökológiai lábnyoma. Főleg, ha azt veszem, hogy a kapa, kasza, sarló, ásó vagy 30-40 éves, csak a nyelet kell bennük cserélni úgy 5-10 évente. Meg azon gondolkodom, hogy az évekig használt locsolókannáé, a harminc éves vizes tartályé, hordóé, mások kertjéből kidobott, de itthon megjavított csepegtető csöveké, slagé mennyi lehet? És vajon mennyi a magunk által fogott vetőmagvaké, nevelt facsemetéké, bokroké. A műanyagoké biztosan nyom a latba, de még az uborkahálót, rachel-hálót is 3-5 évig használjuk, ahogy a kötöződrótokat is, meg a madzagokat is.

Szóval nem lehet sok. Mást meg nem igen használunk a kertünkben, néhány szaporítóanyagot és a permetszereket kivéve, amit minden évben boltban vásárolunk. A víz is „fogott”: az ereszekből a tartályokba csorog, csak ritkán használunk slagos öntöző vizet, és a legtöbb helyen mulcsozunk.

Azért elmélkedem, mert a minap napvilágot látott egy tanulmány, mely szerint a kormányoknak be kellene tiltani a kiskerti gazdálkodást – különösen a városokban –, mert túl nagy az ökológiai lábnyomuk. Vagyis tönkre teszik a Földet!

Nem mást állít a Világgazdasági Fórum (WEF) egyik tanulmánya, minthogy tönkreteszi a bolygót az otthon termesztett élelmiszerek, a nagy karbonlábnyomuk miatt. A hírek szerint ez a szervezet azt követeli, hogy a kormányok tiltsák meg az embereknek, hogy a saját kertjükben zöldséget, gyümölcsöt termesszenek, hogy így mentsék meg a bolygót a globális felmelegedéstől – hívja fel a figyelmet a Slay News hírportál. A WEF által a Michigani Egyetem tudósait bízta meg a tanulmány elkészítésével, akik a kutatási eredményeiket a Nature Cities című folyóiratban tették közzé.

A tanulmányban különböző típusú városi gazdaságokat vizsgálták. Megállapították, hogy átlagosan egy hagyományos gazdaságból származó élelmiszer 0,07 kilogramm (kg) CO2-t termel, míg a kiskerti, városi kerti ötször többet, 0,34 kg/adagot.

Megállapították, hogy a szén-dioxid-kibocsátásának legjelentősebb hozzájárulója „az élelmiszer-termesztéshez használt infrastruktúra volt, az emelt ágyásoktól a kerti fészereken át az utakig, ezeknek az építményeknek a megépítésébe is sok szén-dioxidot fektettek be.” Sőt, a rosszul kezelt komposzt is jelentős szén-dioxid kibocsátó és persze maga a növény is! Ahogy az erdők is sok-sok ilyen gázt bocsátnak ki, és persze nyelnek is el, mivel ebből állítják elő a növényi részek nagy részét. Szóval akkor tiltsuk be az erdőket is?

Az ember fia kapkodja a fejét: mi van itt? Mi ez a karbonőrület? A kertben kapirgáló csirkéink, libáink, kacsáink több karbont bocsátanak ki, mint a boltban megvehetők? Több a fűtött üvegházakban növekedő, messziről ideimportált paradicsomé, mint a saját konyhám ablakában, majd a fóliasátramban felnevelt, majd kiültetett palántákból két-három méteres fává növekedő, júliustól novemberig termő saját zöldségem? Amit a saját állataim által termelt, érlelt trágyával, a saját kertemben hulladékát feldolgozó komposztommal táplálok?

Azt hiszem, ezt hallva és ha élne még, dédapám köpne egyet a tenyerébe, aztán erősen megmarkolná a kapanyelet és csak sercintene egyet megint. Úgy, mindennek mellé, le a földre, aztán csak csóválna egyet a fején, s takaros mozdulatokkal megcsinálná a répa alá az ágyást. Mert annak van értelme...