Többen lettünk megint

 Az elmúlt hetekben számoltunk be róla, hogy a Szabad Föld kertjében négy anyakacsa is kotlik, szép volt az idei első tojóciklus. E sorok írásának idején ki is keltek az első némakacsák, akik, rácáfolva nevükre, félénken csipognak, amikor kivesszük őket felszáradásuk után az anyjuk védőszárnyai alól. Már évek óta így neveljük kacsáinkat, mert ez a legbiztonságosabb számukra. Veszélyt jelenthet a napos­baromfira egy-egy vándorpatkány, menyét, nyest, de ekkora bajt jelenthet a szaporodó dolmányosvarjú- és szarkaállomány is. Ezért aztán mesterséges körülményeket biztosítunk: infralámpa adja a meleget, és előbb néhány napig egy kisebb ládában, utána egy 2-3 négyzetméternyi szigetelt konténerben tartjuk őket. A némaréce dél-amerikai állat, alig 150 éve kezdték háziasítani. Ráadásul, ahogy majdnem minden baromfiféle, az első hetekben 32-33, majd legalább 25-26 fokot igényelnek. Vizet, in­dítótápot kapnak, majd néhány hetes koruk után, mikor már a sárga pihetollukat fehérre cserélték, mehetnek is ki a szabadba. Pontosabban az üresen álló disznóól egyik fakkjába, mert ott még szintén eltöltenek néhány hetet, mire tényleg az udvarra, a felnőtt kacsák, illetve tyúkok közé engednénk őket. Erre egyrészt azért van szükség, hogy ne verjék el őket a nagyobb állatok, másrészt ilyenkor még külön takarmányozzuk őket, s félő, hogy a többi baromfi elenné a számukra szánt eledelt, zöld növényt.