Egyelőre várni kell néhány hetet, hogy a vékonyabb pénztárcájú vásárlók is lelkifurdalás nélkül vehessenek az első gyümölcsökből nagyobb tételeket. Az eper ára előbb, a cseresznyéé kicsit később fog csökkenni. Most mindkettőt kilónként 2600–3000 forintért árulják.
Kép: Epret szedő gyerekek, Fotó: Irina Wilhauk, Forrás: shutterstock
Igazán még csak most kezd színesedni a szamóca, másik nevén az eper a szabad földi ültetvényeken. Amit magyarként lehet a boltban, árusoknál, piacon kapni, az még fóliasátor alatt termesztett változat, azért kerül 2400–3000 forintba. A cseresznye is megjelent április végén, ami vélhetően import volt, a korai cseresznyéink is inkább május első felében érhetnek meg itthon. A cseresznye is az eperrel nagyjából azonos áron, kilónként 3000 forintért volt kapható.
Aki nem hazaira vágyik, az a nagy áruházakban hozzájuthat importhoz. A görög, török cseresznye, görög, spanyol, marokkói, olasz eper már olcsó: kilónként 2000–-2300 forint körül alakul az áruk.
Jó hír, hogy fagykárról csak kevés helyen számoltak be a termelők, így rövidesen bőséges lehet a kínálat.
Nagy kérdés, hogy ténylegesen mit veszünk? A boltokban egyértelműen jelezni kell a származási helyet, és ezt meg is teszik az üzletek. A kérdés igazából a piacon, illetve az alkalmi eperárusítóknál aktuális. Megjelentek az árusok, akik magyar gyümölcsként kínálnak vegyszerekkel is tartósított, spanyol, olasz, görög szamócát. Hogyan lehet felismerni őket, illetve az importot megkülönböztetni a hazaitól? Nehezen. Az import eper ma már olcsóbb, mint a hazai, mert ahonnan hozzák – görög, spanyol, olasz, marokkói területek –, már kezd lecsengeni a szezon, az árak esnek. Ezért van az, hogy ideszállítva is olcsóbb – a nagy bolthálózatokban már 1600–1800 forintos árral is találkozhatunk kilónként –, mint a mostanában érni kezdő hazai. Pontosabban már van érett hazai eper, de ezek még fűtött, illetve fűtetlen fóliákból, üvegházból származnak. Ezért drágábbak a szabad földön termett importnál. Ezt használják ki sokan: 2800–3000 forintért magyarként kínálják az importot. A gyümölcsöt alig lehet megkülönböztetni, talán az állaga alapján. Az import ugyanis olyan fajta, amely bírja a szállítást, rostosabb, keményebb. Az íze viszont nem feltűnően rosszabb, mint a magyar: édes, zamatos az is. Az ügyeskedők magyarként tüntetik fel az alkalmi árusítóhelyeken. Ezért érdemes az eladókat is leellenőriznünk, kérjünk tőlük őstermelői igazolványt, fotót, bármit, amivel talán sikerül bizonyítaniuk, hogy tényleg ők és itthon termelték a magyarként árusított gyümölcsöt.
A gond egyébként ezekkel az árusokkal és az importtal is az, hogy lenyomják a magyar áru árát. Ami sokszor nem is baj, mivel egy hónapja még találkozhattunk 7000–8000 forintért kínált hazai eperrel is, de a nagyobb tömeg érése idején bevezetett akciók, alkalmi árusok által képzett nyomott ár biztosan nem segíti a magyar termelőket.