Kecskefarm a határban

Erdőkertes után, a településhatárt elhagyva földút vezet a kecskefarmra. Drótkerítéssel, villanypásztorral körbekerített karámban ér­­deklődve várják a jószágok a gazdasszonyukat. Bianka utánfutón harminc-negyven literes tartályokban hozza a vizet állatainak. Az egy éve vásárolt hathektáros külterületen fúrt kút még nincs, de hosszan húzódik a legelő, amely bőséges táplálékot, jó életkörülményeket nyújt a négylábú patásoknak. 
Egy három hónapos gida jön elébe, és szelíden a vendéglátónk lábaihoz dörgölőzik. Az anya nem fogadta el, így a gazdasszony eteti őt cumisüvegből. Sok jószága kézhez szokik, és bizony a szívéhez nő. A nőstényeket megtartja, de a bakokat, akiknek a levágás a sorsuk, kevésbé babusgatja. Egy biztos: jó élet adatik meg nekik Bianka mellett, aki hét napból hetet róluk gondoskodik. 
Amióta az eszét tudja, állatokkal akart foglalkozni. Édesapjáék majd' harminc éve tartanak jószágokat: lovat, nyulakat és kecskéket. Bianka gyermekként köztük játszott, de az etetésbe, trágyázásba is belevonták őt szülei. Hamar, már tizenhat esztendősen bekapcsolódott az őstermelői családi gazdaság tevékenységébe. 
Célirányosan a gödöllői egyetem agrármérnöki alapszakán, majd állattenyésztő mesterképzésén tanult tovább. Jelenleg a doktori iskolát végzi állatbio­techno­lógia, állattudomány szakirányon. Középiskolás korától folytat kutatási tevékenységet; főként szaporodásbiológiával, mesterséges termékenyítéssel foglalkozik. Kezdetben állami intézménynél dolgozott baromfival, később magáncégeknél szerzett tapasztalatot számos állatfajjal, telepvezetőként és kutatás-fejlesztési munkatársként. Egy éve kizárólag a kecsketartásból él. 
Hét éve – vállalkozói ambíciókkal, kellő állatszeretettel és annak vágyával, hogy a maga ura lehet – elgondolkodott a saját gazdaságon. Tudatosan vágott bele a hús­hasz­nú­kecske-tartásba, amellyel valódi piaci résre lelt. Először Gödöllőn, a szülői ház mellett, bérelt telken tartotta a jószágokat. Harminc állattal kezdte, majd tavaly novemberben felvásárolt egy nagyobb állományt, így ma a szaporulattal együtt csaknem kétszáz kecskét tart. Mellettük néhány juh és tehén is kérődzik szelíden a karámban. 
Az erdőkertesi külterületre átköltözés közepén látogatom meg a gazdasszonyt, aki átmenetileg kétlaki életet él, és folyamatosan ingázik a települések között. Általában reggel-este jön etetni-itatni a jószágait, s olykor éjjelente is kint marad velük. 
Ahogyan a rét magánya, úgy a kemény fizikai munka sem riasztja: ólakat barkácsol a jószágainak, idővel szeretne fedett karámot építeni. Ő körmöli meg a patásokat, hordja a szénát, a kerítésoszlopokat maga háncsolta – mutatja. De a legszebb feladat számára, amikor segíthet a kis gida vagy gödölye születésénél. Az elhivatottságán, teherbírásán túl az a magával ragadó Biankában, hogy nemcsak szeret állatokkal foglalkozni, érti is a dolgát. 
Búr, vagyis húshasznú kecskéket tart, amelyek testesebbek, nagyobb a hústömegük. A gidákat négy hónaposan, az idősebb jószágokat egy-két éves korukban tudja vágóhídra vinni. A hússal egy ismerőse gödöllői üzemében dolgozik tovább. A tőkehúst részekre bontva adja el. A többit feldolgozott formában, kolbászként, sonkaként, szalámiként értékesíti. Hirdetnie sosem kellett magát, javarészt háztól kelnek el a kecsketermékek. A sovány vörös hús jó tápértékmutatókkal bír, egészséges és remek gasztronómiai élményt kínál.