Néhány panaszos kutyaszó

Ha jól kapiskálom, egy ifjú, amerikai hölgy, bizonyos Bella Hopkins osztotta meg követőivel az alábbi okosságot. Nemcsak vizsla kutyájáról tesz fel ezer képet kedves szövegekkel, hanem, úgy tűnik, komolyabb dolgokról is ír. Ezúttal például arról, mivé tesszük, pontosabban mivé próbáljuk alakítani a nem egészen mai világra termett kutyáinkat. Legfőbb üzenete így szól: Tiszteld és értsd a fajtát, amit választasz. 
És akkor következzék néhány panaszos kutyaszó: 
Doberman vagyok. Elismerten az egyik legintelligensebb és legfélelmetesebb kutya. Ma pedig arra kérnek, hogy viselkedjek uszkárként, és ruhába akarnak öltöztetni. 
Malinois vagyok. Mindent tudok, amit egy kutya tudhat, és mindig készen állok a munkára. Ma arra kérnek, hogy egész nap pihenjek. 
Akita inu vagyok. Őseimet arra szelektálták, hogy más kutyákkal harcoljanak. Ma azt kérik tőlem, hogy legyek toleráns fajtársaimmal, és én vagyok a hibás, amikor egyikük túl közel jön hozzám. 
Beagle vagyok. Ahogy követtem a vadat, én vezettem a hajszát. Ma elektromos nyakörvet tettek rám, hogy elhallgattassanak, és azt akar­­ják, hogy első szóra térjek vissza a gazdámhoz. 
Yorkshire terrier vagyok. Patkányokat irtottam a szörnyű, sötét és szűk angol bányákban. Ma azt gondolják, hogy nem tudom használni a lábaimat, és mindig cipelnek. 
Labrador retriever vagyok. A leg­­szebb álmom, hogy beugrom egy tóba, hogy elhozzam a gazdámnak a frissen lőtt vadkacsát. Ma dagadtra hizlalnak, és gyermekekkel kell játszanom. 
Jack russell terrier vagyok. A nálam nagyobb rókával is képes vagyok megküzdeni a saját kotorékában. Ma társasági kutyává akarnak változtatni. 
Border collie vagyok. A terelés egyedülálló művésze voltam. Ma engem hibáztatnak, amiért terelni akarom a kerékpárokat, az autókat, a gyerekeket és mindent, ami él és mozog. 
Agár vagyok. Mellém nem kell fegyver, mert az agár maga a fegyver. Arra szelektáltak, hogy ha megmozdul valami, akkor szélsebesen induljak, elkapjam és megöljem. Ne várjak az emberi parancsra, mert addigra a zsákmány elinal. Ma kanapén a helyem. 
A XXI. század kutyája vagyok, és igen, alkalmazkodnom kell a változó korhoz. De most is ott van bennem az, aki harcolt, aki vadászott, aki húzta a szánkót, aki terelte az állatokat, de ez, belül, most szunnyad. Ám olykor, egyszer-egyszer felébred. ­Jókor vagy rosszkor. Többnyire rosszkor…