Szívós kerti ellenfél a komló

Gyerekkorunkban nem is találkoztunk vele. Élmény volt látni az akkor még nagyobb számban előforduló ültetvényét, hiszen ebből készül a sör. Aztán az utóbbi évtizedekben robbanásszerűen kezdett terjedni, s a kertészek egyik legnagyobb ellensége lett a vad komló.

Házunk tájaohorváth 2024. 06. 10. hétfő2024. 06. 10.
Szívós kerti ellenfél a komló

Gyökerestől kell kiirtani – tartja a mondás. Nos, ez az, amit nem tudunk megcsinálni a vad komlóval. Legalábbis a néhány hónapos vagy éves tövet szinte képtelenség kihúzni, kikapálni, még ásóval sem nagyon megy. A komló gyökérzete ugyanis olyan, mintha a legszívósabb kendermadzagból lenne: szálas, szívós, többszöri odaütés sem végez vele, még a legélesebb kapával sem. Ráadásul a talajt sűrűn hálózza be, akár 15-30 centiméter mélyen haladnak az akár méterekre is elkúszó gyökérrészek. A komló szinte mindent kibír: a sok vizet, a száraz homokot. A leggyakrabban használt gyomirtó sem halasztja el: a tőről újra sarjad, ezért több hétig, hó­napig tartó folyamatos mérgezés végez csak vele. A komlót csak nagyon szívós kézi munkával tudjuk féken tartani: a folytonosan előtörő hajtásait kell tőből kitépni. Aztán 2-3 hét múlva ezt megis­mételni, egészen a növény ki­­merülé­séig. 
A komló ráadásul könnyen terjed, mert a nyáron beérő tobozka virágzatából sok apró magot szór el, melyet a szél akár több tíz méterre is elvisz. Az ezekből kelő kicsi növényekre viszont érdemes figyelnünk, mert ezek még könnyebben kitéphetők gyökerestől. 
Ez a liánszerűen kapaszkodó, ­kúszó növény a virágágyásokban éppúgy megtalálható, mint a többméteres tujasövényekben, a gyü­­mölcs­­fákat is megmássza, a kerítéseket befutja. Gyomlálása közben vigyázni is kell rá, csak hosszúujjú ingben, kesztyűben végezzük, mert elég egy érintés, és a levélnyelek, kúszó szárak érdes felülete – mely a kapaszkodást segíti – szinte lát­hatatlanul, de felsérti a bőrünket. E helyeken néhány perc múlva akár napokig gyógyuló vékony, de begyulladó, kicsi karcolásokat találunk. 
A vadkomlónak egyetlen haszna van, illetve lehet: kora tavasszal, az áttelelő gyökérnyakból kitörő friss, ceruzánál is vékonyabb hajtásai finomak. Ezeket nyersen salátának, de párolva, ízesítve köretnek is használhatjuk. Finom, a spárgához, kicsit a dióhoz hasonlít egy kis „zöldes” íz mellett. Európa nyugati részén ez igazi ínyencségnek számít és meglehetősen drága is. Gyógynövényként is használják, mert nyugtató és altató hatása van, valamint máj- és epebetegségek, gyomorpanaszok ellen is javallott. És természetesen a nemesített komlók már említett virágzatából készül a sörök legfőbb ízesítője. A toboz­kában mirigyszőrök vannak, amelyekben a keserű ízű, étvágygerjesztő és tartósító hatású lupulon és humulon válik ki. Innen is a latin neve: Humulin lupulin. A letépett leveles hajtásokat a háziállatok is elfogyasztják.
 

A sörösöknek örömöt, a kertésznek keserűséget okoz
 

 

Ezek is érdekelhetnek