A sziget

Valamikor réges-régen Gézának volt egy kis házikója egy szigeten. Maga a sziget is aprócska volt. A házhoz járt egy hatalmas katonai csónak, miszerint rocsó, a hozzá tartozó Vetyerok típusú motorral, amely nagyban megkönnyítette az átkelést a folyón. Amikor viszont megmakacsolta magát az a motor, ami gyakran előfordult, akkor evezni kellett. És Géza evezett. A mutatványnak sportértéke is volt, tekintve hogy a folyó jelentős sodrással mutatta meg, hogy valójában ki is az úr a háznál. Akkora volt az a sodrás, hogy egy alkalommal, amikor Géza a környékbeliek őszinte döbbenetére szörfre pattant, kilométerekkel lejjebb egy zsilipnél evickélt ki a partra.

A sziget lakóinak összetétele is felettébb érdekesnek bizonyult Géza számára, ugyanis kivétel nélkül mindenki, ahogy akkoriban mondták, belügyminisztériumi dolgozóként ment nyugdíjba. Nem is tagadták meg a múltjukat és néhány nappal Géza megérkezése után az egyik szomszédja közepesen ittas állapotban e szavakkal fordult hozzá : mindent tudunk ám rólad. Majd hozzáfűzte: itt rendesen kell ám viselkedni kisöreg. És Géza kisöregi minőségében rendesen viselkedett. Horgászott a saját stégjén, a kisebb halakat odaadta a vidrának, aki mellé szegődött és úgy viselkedett mint egy kutya, a nagyobbakat megsütötte. Kajakkal bejárta a környező lagúnákat, megfigyelte a vízimadarak mindennapjait, úszott a folyóban, gondozta a kertjét és csinosítgatta a házat. Igazán nem érhette szó az elejét. De legtöbbször csak üldögélt a stégen és bámulta a vizet.

- Jé, egy dinnyehéj - mondta csak úgy magának egy alkalommal. Aztán egy másik alkalommal felállt, nyújtózott egyet, összepakolta kevéske holmiját, elbúcsúzott a vidrától, a kulcsot betette a lábtörlő alá, átevezett a szárazföldre (a Vetyerok már megint bedöglött) és anélkül, hogy hátrapillantott volna, kiballagott az országútra. Az előzőleg feladott hirdetésre egy korengedménnyel nyugdíjba vonuló őrnagy jelentkezett és gyorsan megegyeztek. Géza az út szélén felemelte a karját, az ég felé fordította a mutatóujját és várt. Hamarosan felvette egy teherautó és a sofőr megkérdezte, hogy hová megy. Ahová ön - válaszolta Géza és lehunyta a szemét. A lehúzott ablakon át meleg levegő áramlott be a vezetőfülkébe, a forró szél belekapott Géza akkor éppen hosszú hajába, fák szaladtak el mellettük ellentétes irányba, ismeretlen emberek haladtak ismeretlen céljaik felé, más ismeretlenek pedig a fejük fölött utaztak az égboltra csíkokat rajzoló repülőgépeken. Nyár volt.