A farokcsóválásról

Miért csóválják a kutyák a farkukat? – erre a minden mást megelőző kérdés megválaszolására tettek kísérletet a Max Planck Pszicholingvisztikai Intézet kutatói. Nem akarom lelőni a poént, de nem tudják… 
Szerintem mi, kutyások viszont meglehetősen ismerjük a választ, hiszen nap mint nap tapasztaljuk, milyen történésre milyen „fa­rok­választ” ad kedvencünk. Így pél­dául talán nincs is szívmelengetőbb, mint amikor hazaérve, a kutyánk örömében, izgatottan csóválja a farkát. Amikor jól érzi magát, és sétálás közben felemelt fejjel „vonul”, akkor a farka fölfelé mutat. És ellenkezőleg: ha rosszul érzi magát, vagy például fél, akkor a farka a két hátsó lába közé szorul, s lefelé konyul. A Kutyapostás berni pásztorai rohanás közben ugyanúgy forgatták a farkukat, mint a helikopter a hátsó rotorját, ezzel is megőrizve egyensúlyukat. 
És az is biztos, hogy a kutyafarok ezen túl is rengeteg jelzésre képes: a négylábúak ezzel is kommunikálnak egymás között. A különböző csóválás különböző üzeneteket közvetít. A tudósok például úgy vélik, hogy ha a kutya jobb felé jobban csóválja a farkát, az azt jelenti, hogy kíváncsi, és közeledni akar, míg a balra csóválás bizonytalanságot jelez. Talán az a legérdekesebb, hogy a kutyák képesek érzékelni ezeket az aszimmetriákat más kutyáknál. Végeztek egy nagyon izgalmas kísérletet, amelyben kutyáknak mutattak olyan videósziluetteket, amelyeken egy kutya vagy a teste bal oldalára, vagy a jobb ol­da­lá­ra csóválja a farkát, s azt találták, hogy a kutyák, nézve a videót, különböző módon reagáltak a jelenségre: nyugtalanabbul viselkedtek, amikor a sziluettkutya balra csóválta a farkát. 
Na, jó, de mennyire irányítják tudatosan a kutyák a farkukat, és mennyi a tudattalan csóválás? A kérdésre, azt hiszem, nem tudósként mi is megadhatjuk a választ. Az ugyanis tény, hogy a kutya egyvalamit biztosan nem tud, mégpedig hazudni. Ilyesmire csak kétlábú társa képes… Vagyis, ha egy kutya örül, akkor tényleg örül, ha viszont haragszik, annak is komoly jelét adja… Tehát a testbeszédjét sem tudja az érzéseivel szemben megváltoztatni, így a kérdésre adott válaszunk csakis az lehet, hogy ha nem is tudattalan a csóválás, de nem tudatos, hanem ösztönös cselekvés. Ahogy például sétálás közben sem kell biztatnunk a saját lábunkat, hogy szépen, egyenesen, ütemesen, előre – azok maguktól is tudják a dolgukat. 
De azért a kutatók ígérik: a farkcsóválást továbbra is tanulmányozzák…