Készülhet a sok befőtt

Július közepétől szedik a kertekben a korai szilvát. Ilyen fajta például a Cacanska Rana és a Cacanska Lepotika. Már a piacon is ott a termés, egyelőre elfogadható áron, kilója 400–700 forint között mozog. Amiért ezt érdemes megemlíteni, az az a tény, hogy e fajták általában augusztus első hetében vagy azt követően szoktak megérni. Legalábbis a Szabad Föld Kertjében ez a tapasztalat. Nos, az idén – ahogy minden – ez is előrébb tolódott fél hónappal. 
Jó hír a családunknak, hogy az országos átlagképtől eltérően a kertünk még soha nem produkált ilyen szilvatermést. Mind a korai, mind a középkorai, mind az őszi fajták fái roskadoznak. Sőt, előfordult két nagyobb fánk magasabb ágainál, hogy megtörtek. Sok ágat alátámasztottunk, de a 3-4 méter magasan lévők közül nem tudtunk mindent. 
A Cacanska Lepotika – egyébként régi magyar nemesítésű fajta, csak a határmódosítás utáni időszakban szerb nevet kaptak – nagy, kék, kissé gömbölyded fajta. Viszonylag tolerálja a kajszihimlő vírusát is. Nagyon jó friss étkezésre, és teljes érés előtt, még keményen szedve kompótnak. A lekvárja nem karakteres, ezért aztán ebből készül nálunk a befőtt, a rumos szilva, illetve a nagyon finom savanyúságként fogyasztható ecetes szilva. 
Szeptemberre, általában a rizlingszüretelés idejére érik be a Stanley fajta. Ez szintén bírja a vírusfertőzést – nem úgy, mint például a finom Besztercei vagy más magyar fajták. Nos, ebből kell lekvárt főzni, ami a leginkább hasonlít a magyar szilvafajtákból készült termék ízére, állagára. A nyár végére érő szilvánk – aminek nem is tudom a fajtáját, mert zöld ringlónak vettem, de nem az lett belőle – kicsit pirosas, lilás, könnyen rothadó fajta. Finom cukros, jó lenne cefrének, ha teremne belőle vagy egy mázsa… De nincs annyi, így ebből szoktunk nagyjából tíz-tizenöt kilónyit megaszalni a kemencében. Ebből aztán lesz úgy 2-3 kiló aszalvány.