Panziózunk

A kutyagazda nehéz pillanata, amikor rájön, hogy a szíve kalácsának egyetlen mazsoláját „idegenekre” kell bíznia, mert a rokonoknak, barátoknak, kutyaszittereknek is elfoglaltságuk van az adott időpontban, amikor vigyázni kellene az ebre. Főleg nehéz a döntés, ha ottalvásos a buli, mert több napról van szó. Ha ilyen helyzetbe kerülünk, kézenfekvő megoldásnak tűnik a kutyapanzió.

No, de melyik? Hogyan válasszunk? Ilyenkor jönnek jól a kutyapajtások információi: Yoda például Artúrtól, a terápiás labradortól, én pedig a gazdájától értesültem arról, hogy a kutyanapközi, ahová járnak panzióztatást is vállal. 

A kutyapanziók, kutyanapközik olyan helyek, ahol kedvencünk sokadmagával, szakmai felügyelet mellett töltheti az időt. Számomra a szakmai felügyelet volt a hívószó, de a gondozók kedvessége győzött meg: már az első telefonbeszélgetésből éreztem, hogy megfelelő kezekben lesz a kedvencem. 

A puding – és a jutifalatok, szól közbe Yoda - próbája az evés, úgyhogy megegyeztünk egy próbanapban. Az én elkényeztetett egyke ebecskémet elvittem a kutyanapközibe, hogy meglássuk, hogy tetszik neki a társasági élet. Természetesen én izgultam jobban: álltam a kapuban, kezemben a pórázzal, míg ő hátra sem nézve elfutott játszani. Egész nap azon morfondíroztam, hogy mi van vele, és aggódtam, hogy biztosan hiányzom neki, mert ő nekem nagyon, bizony üresnek tűnt nélküle a lakás. Felesleges volt az aggodalom! Egy boldog és fáradt kutyára csatolhattam a pórázt, amikor délután érte mentem. Elindultunk kifelé, igaz lassan, mert volt még pár kérdésem. Yoda pedig elindult visszafelé. Innentől nem volt kérdés, hogy jó helyen lesz itt. Kiderült, hogy gond nélkül beilleszkedett, kitűnően kijön a kicsi és a nagy kutyákkal is. A próbanapért ráadásul még fizetni sem kellett.

Aztán eljött a nagy nap. Összepakoltam a motyóját – oltási könyv, a szokásos tápja, jutifalat, a kedvenc plédje és játéka – és ismét ott álltunk a kapuban. Ezúttal is „könnyes búcsú” nélkül szaladt el, mentségére legyen mondva, hogy kettőnk közül csak én tudtam, hogy pár napig nem találkozunk. Azt olvastam, hogy a panzióban pozitív irányba változik a kutyusok viselkedése a folyamatos szakmai felügyelet hatására. És tényleg! Az én Yodám például hetykébb lett, és felcsillan a szeme, ha azt mondom: „Gyere, megyünk a napközibe!”