Pólók 2.

Frankfurtot idézte Tigristigris kis­sé kirojtozódott emlékeze­tébe a negyedik Rolling Stones-tur­né­trikó összehajtogatása. A Maina mentit. Voltak ott felhőkarcolók is, akkora épületek, amekkorákat addig még sohasem látott. Az addigra már összecsiszolódott társaság erre az útra magával vitte a híres bluesénekest is, aki megveszekedett Stones-rajongó hírében állt, de ennek ellenére felettébb egészséges életmódot folytatott. Sport, tej, ilyenek. Szöges ellentétben Tigrisékkel, akik akkoriban nyakalták a whiskeyt, eléggé el nem ítélhető módon beleértve a halmazba az éppen sorra kerülő sofőrt is, minek következtében a hazafelé vezető úton az énekes egyszer csak nem bírta tovább a nyomást, megállította az autót, kiszállt és eltűnt egy erdőben. Bécs környékén járhattak a vaksötét éjszakában, és míg a dalnok hallgatta, hogy mit me­­sél neki az az erdő, Tigristigris és tettestársai rázendítettek Mississippi Fred McDowell You Gotta Move című bluesának arra a verziójára, amelyet a Rolling is szívesen játszott a koncertjein, majd rajtaütésszerűen elaludtak. Szerencsésnek mondható megérkezésük után támadt némi mosolyszünet az énekes és a díszes kompánia között, de ennek aztán hamar vége szakadt, mert az igaz barátság olyan, mint a rock, örök és elpusztíthatatlan. Gondolatainak ezen a pontján Tigris vetett is egy meghatott pillantást a sarokban békésen üldögélő Géza felé, majd előkapta az ötödik Stones-pólót, azt, amelyiket némi hezitálás után mégis megvásárolt egy multina­cionális kiskereskedelmi lánc egyik üzletében, kizárólag annak dokumentálása miatt, hogy a globalizmus, valamint a fene megette az egykor szebb napokat látott rock and rollt. És itt tartott is némi szünetet a zenekaros pólók közötti matatással elegy merengésben, mert egy másfajta, ám ugyancsak emlékezetes példány került sorra, pontosabban csúszott le a földre a polcról. Egyszerű, sötétzöld (khaki) példány, rajta felirat napsárgával: Sarajevo. Tigristigris egyik kedvenc tartózkodási helye, a város, ahol először nem sokkal az ostrom után járt, golyó lyuggatta házak, sebtiben létesített temetők és viharvert villamosok között, és a Hollyday Innben aludt, ahol a háború alatt az újságírók és Nick Nolte is, a Michael Win­ter­bottom Welcome to Sarajevo című filmjében. Akkor vette a pólót, kiválasztotta a trikót, a feliratot a helyszínen nyomta rá az árus. Utána sétált egyet az élni és felejteni akaró tömegben, cirill betűkkel, fonetikusan írt szerzők ne­veit silabizálta könyvek borítóin, és kiült egy térre, a galambok közé.