A tél piros virága

Itt az ideje a mikulásvirágnak, hiszen már csak pár nap választ el minket december 6-tól. A boltok többsége ilyentájt árusítja viszonylag jó áron ezt a kedves és csak egy kis törődést igénylő növényt. 

Egyrészt eredeti hazájában, Közép-Amerikában, Mexikóban akár 3-4 méteres bokorrá is megnő, másrészt a piros virága nem is igazi virág, hanem egyfajta elszínesedő levél. Maga a virága kicsi, sárgás képződmény. Az eredeti színe sötétvörös, de ma már találni fehéres, zöldes, sárgás és halvány rózsaszínű változatokat is. 

Amennyiben nem csak a karácsonyig, szilveszterig tartó néhány hétben akarunk e növényben gyönyörködni – addig tart nagyjából a „virágzása” –, akkor a következőként gondozzuk a növényt. Elsőként is érdemes a vásárlást követően rögtön átültetni. Nagyon vigyázzunk azonban arra, hogy meleg szobában végezzük ezt, mert a növény érzékeny a hidegre, illetve a huzatra. Ezt már a vásárláskor és szállításkor is vegyük figyelembe. A talaj lehet általános virágföld. Az átültetés azért fontos, mert a legtöbbször csak tőzegbe ültetett növényeket árusítanak. A tőzeggel az a baj, hogy könnyen kiszárad, illetve elég nehezen veszi fel az öntözővizet. Ráadásul tápanyagban sem elég gazdag közeg. 

A növény szereti a fényes, napfényes helyet, és nagyjából 18-20 fokot biztosítsunk számára. Ha eltaláltuk a helyét, akkor nem kezdi el hullajtani a leveleit. Egyébként e növény mindig így reagál, ha kedvezőtlen környezeti – szárazság, huzat, hideg, kevés fény stb. – hatás éri. Egyébként a tél elején virágzó növény nagyjából tél végéig tartja meg színes felleveleit, amelyeket aztán elhullajt. Aztán nyár elején ismét növekedésnek indul. Amennyiben nagyon megnyurgulna a növény, érdemes visszametszeni. Aztán tápoldatozni, s ősz végére ismét megjelenhetnek a színes „virágai”. 
Az öntözésére figyelni kell, mert a túl sok és a kevés víz is árt neki.