A vízimadarakat nem szabad etetni!

Elterjedt szokássá vált, hogy az alapvetően jószándékú emberek nincsenek tudatában annak, a vízimadarak etetése nemcsak felesleges, de tömegesen sodorhatja veszélybe az állatokat, ami ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek. Ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) arra kéri a víz mellett sétálókat, kirándulókat, hogy sehol és semmivel ne etessék a vízimadarakat! 

A vízimadarak életmódja, különösen a hideg évszakra vonatkozó túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus, téli etetőket látogató énekesmadarakétól, ezért etetésük egyaránt rossz a madaraknak, a környezetnek és az embereknek. 

Miért is? Azért, mert kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést – ezek a madarak fagynak aztán jégbe télen. Aztán növeli a zsúfoltságot és a madarak közötti agressziót, fokozza a sérülésveszélyt és a fertőző betegségek, mindenekelőtt az emberre is veszélyes madárinfluenza terjedését. A feleslegesen kiszórt rengeteg táplálék vonzza a patkányokat, segíti a szaporodásukat, helyi patkányinváziót okoz, szennyezi a környezetet, rontja a víz minőségét. Ráadásul a hosszú ideje tartó, egyoldalú, kenyér és egyéb értéktelen „táplálék" diéta megbetegíti a madarakat, akár röpkép­telenné(!) téve az etetőhelyen felnövekvő fiókákat – ez az úgynevezett angyalszárnybetegség. Nem mellesleg az önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz, de rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzetek számát. 

Gyakorlati megvalósulását és hatását tekintve a vízimadarak etetése sajnos öngerjesztő problémaspirálként jelentkezik. Az etetett madarak ugyanis ősszel nem vonulnak el, így az emberek, látva a „sok szegény, éhes”, valójában elkényelmesedett madarat, tovább etetik őket. A fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő, ami tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását. Az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet, így nő a nyári kéregetők száma, és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat. 

Ugyanakkor a nem vízparti élőhelyeken sokat segíthet a téli madáretetés, habár az utóbbi enyhe teleken még ez is megfontolás tárgyát képezheti, ahogy a túl későig, tavasz végéig folytatott etetés sem tesz jót a madarainknak. De mivel is etessünk? Kenyérrel, penészes magvakkal, sós, füstölt hústermékkel semmi esetre sem! A legtöbb madár számára káros a kelesztett, élesztős termék fogyasztása. A sok só, a füstöléses konzervált hús, szalonna is árt. Helyette inkább adjunk olajos magvakat, az apró szemű, fekete olajnapraforgót. Ebben nagyon sok zsiradék és sok fehérje található. Adjunk vásárolt vagy magunk készítette faggyúgolyót, amibe belekeverhetünk kölest, napraforgót is. Jót tehet a nem penészes, nem avas megroppantott dió, mogyoró, mandula. Egy-egy egész alma is rákerülhet az etetőre, főleg a rigók kedvence. 

A madáretetőt úgy helyezzük el, hogy macskák, kutyák ne férjenek hozzá, sem az etetőhöz repülő madarakhoz. Érdemes szemmagasságba, bokrok, fák közelében elhelyezni a fedéllel bíró etetőt. S jó tudni, hogy nem igaz az az alapszabály, miszerint ha már egyszer elkezdtük az etetést, azt tél végéig folytatni kell. A vadmadarak életképesek: folyamatosan kutatnak táplálék után, s ha egy helyen elfogyott a „kaja”, majd máshol fognak keresgélni. Ekkor legfeljebb mi csalódunk, mert nem látjuk olyan sűrűn és közel magunkhoz őket.