A sárkány

Olyan köd volt, hogy az ember kalózok felbukkanását várta leginkább, élükön a rosszhírű Kampókézzel, de nem így történt. A Napocska lyukat szúrt a tejfehér ködtestbe és távoli berregés hallatszott. - Hát ez meg mi? - kérdezte Indy Ferenc és egyáltalán nem érdekelte, hogy háttal nem kezdünk mondatot, amiben teljes mértékben igaza volt. - Csak a szokásos apokalipszis - dünnyögte Tigristigris, majd újra belemerült René Guénon A szent tudomány szimbólumai című könyvének tanulmányozásába. - Gyuri bácsi az - segítette ki Géza a láthatóan tanácstalan Ferencet - most megy haza a kocsmából. A Gyuri megunta, hogy a rendőrök feszt vegzálták ittas kerékpározás miatt és röpködni kezdett - tette hozzá Lajos bácsi. És valóban. A berregés fokozatosan erősödött és a napsugarak fényében feltűnt egy motoros sárkányrepülő, két sas kíséretében, majd el is tűnt az újra összezáró ködben. A Gyuri hamarosan leszáll - mondta Laci bácsi - és Kati néni már várja a konyhában a levessel. Ilyenkor soha nem szól hozzá - vette át a szót Géza - legfeljebb annyit mond, hogy már megint ittál Gyujika. Mert a Kati néni kissé selypít, - egészítette ki a történetet Lajos bácsi - egyébként tegnap volt éppen harminc és mind a kettő jól áll neki. Gyuri bácsi és Kati néni a falu szélén laktak, a legutolsó házban, ami kis szünettel követte az utolsó előtti házat és amit a falubeliek csak Kuruzs-házként emlegettek. Ugyanígy hívták Gyuri bácsi lovát is, Kuruzsnak. Már Gyuri bácsi dédapja is ebben az épületben látta meg a napvilágot, Márton bácsinak hívták már csecsemő korában, mert rögtön annyira öregnek tűnt az arca, később meg nagy mágus hírében állt az öreg, abba keveredett bele. Egy alkalommal például gyanútlanul üldögélt a konyhában és éppen valamit kotyvasztott a sírásó orbáncára, amikor a kéményen keresztül bébaszarintott a gömbvillám és némi tétovázás és keringés után telibe trafálta, de a feleségének helyén volt az esze és a szíve, üstöllést ráborult az urára, miáltal a Márton bácsi le is földelődött menten, de azért a falusiak a biztonság kedvéért kivitték a mezőre és beásták derékig a földbe, aztán bekenték sárral, hogy biztosan hasson az a földelés, de mire visszaértek a kocsmába a Márton bácsit már ott találták a kármentő előtt egy pálinkás üveggel a kezében, a haja égnek állt, de egyébként semmi baja nem volt és végül százkét éves korában adta vissza a lelkét a teremtőjének, miközben vackorból készített gyógyteát. Akárcsak Mariska néni most, aki egy tálcával kezében állt a küszöbön és egy az orrára erősített rigócsőr utánzattal kopogott az ajtón.