Itthon maradt madaraink

Hasonló módon régen a kis és nagy kócsagok is lehúzódtak az enyhébb klímát kínáló vidékekre. Már csak azért is, mert nekik nap mint nap halász­niuk kell, s ehhez szabad, jégmentes vízfelületekre van szükségük. Aztán, ahogy egyre több volt az enyhébb tél, a tavak nagy része nem vagy csak igen részlegesen és kis időkre fagy be, úgy maradt itthon egyre több kócsag, gém. Ez a helyzet a kárókatonákkal is: a hazai állomány nem vonul délre, viszont az északiak ide vándorolnak, mert Magyarország vizein nincs jég, viszont a mélyben ott a sok hal. 

Az utóbbi időszakban a magyarság kedves madara, a fehér gólya is kezdi az előbbi szokást felvenni. Egyre több olyan madárról tudni, mely egyszerűen nem vonul el ősszel Afrikába. Nem a gyenge vagy beteg, nagy repülésre alkalmatlan állatokról beszélünk. A telelő gólya viszont még szokatlan látvány, már csak azért is, mert általában emberi környezethez közel láthatók. Ezért sokan azt hiszik, hogy segítségre szorulnak. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME) késő ősszel és télen rendszeresen érkeznek aggódó bejelentések itthon maradt fehér gólyákról. Magyarországon 2004/2005 tele előtt csak elvétve fordultak elő ilyen esetek, azóta viszont minden télen itthon marad néhány példány. Ezek a madarak nem betegek vagy sérültek, a természetes alkalmazkodási viselkedés részeként maradnak itthon a vonulás helyett, melyhez a klímaváltozásnak is köze lehet. Az egyesület hangsúlyozza, hogy az itthon maradó fehér gólyák nem szorulnak emberi segítségre, etetésre, befogásuk amúgy sem lehetséges, meleg helyen történő átteleltetésük felesleges. 

A viselkedés magyarázata az lehet, hogy az itthon maradó példányok kevésbé kockázatosnak érzik az itthon maradást, mint az oda-vissza akár 18 ezer kilométeres, hosszú távú vonulást. Ezt segíti, hogy a rendkívül változatos táplálkozású gólyák probléma nélkül tudnak téli álmot nem alvó egerekre, pockokra vadászni a többnyire hómentes gyepeken, szántókon. (Egyébként ezt teszik a kócsagok is, gyakorta látni a mezőkön, szántásban akár több tucat vadászó példányt is.) Ha pedig nem találnának táplálékot, fél-egy napos repüléssel meleg, mediterrán területekre tudnak húzódni.