Kaptunk egy kis tavaszt

A múlt hét elején kimondottan kedvezett az idő a kertészkedéshez. Nemcsak, azért mert az emberfia nem fázott a kertben, hanem azért is, mert az almafák, szőlőtőkék egy részének megmetszése után is még olyan meleg volt, hogy lehetett permetezni is.

Házunk tájaO. Horváth György2025. 01. 19. vasárnap2025. 01. 19.

Kép: 20210125 Kőszeg A borospincékben lassan elfogy a tennivaló, a szőlőhegyeken azonban most van itt az ideje az egyik legfontosabb munkának. A metszés a termés mennyiségét és minőségét is megalapozza. Fotó: Unger Tamás UT Vas Népe Képen: Jagodics Attila borász, Fotó: Unger Tamás

© Unger Tamás
20210125 Kőszeg A borospincékben lassan elfogy a tennivaló, a szőlőhegyeken azonban most van itt az ideje az egyik legfontosabb munkának. A metszés a termés mennyiségét és minőségét is megalapozza. Fotó: Unger Tamás UT Vas Népe Képen: Jagodics Attila borász
Fotó: Unger Tamás Forrás: Vas Népe

Mintha nem is bő egy hete történt volna: napközben jóval tíz fok felett volt a hőmérséklet, elég volt egy vastagabb pulóver, a kezemben egy metszőolló és egy ágvágó, a zsebemben az összecsukható nyeles gallyfűrész, s máris úgy éreztem, hogy véget ért a tél. Tavaszi zsongás vett körül, a cinkék párosával kergetőztek és füttyögtek, a balkáni gerlék pedig a jellegzetes búgásukkal már a párválasztást idézték fel. Nem hiába, neki is láttam egy kis metszésnek. Mert vannak fajok, amiket ilyenkor már lehet metszeni, például az almafélék, mint a körték, birsek, almafajták. No, és a szőlőt is lehet már metszegetni. 

Elsőként azokat az ágvégeket néztem át, amiken tavaly nyár végén, ősz elején megtört az ág a túl nagy súly miatt. Mind a körte-, a szilva- és az őszibarackfáinkat érte ilyen baj, hiába támasztottam, karóztam alá a legtöbb ágat, de fent, a magasban nem sikerült mindent így tehermentesíteni. S habár még a nyáron lecsonkoltam és le is kentem ezeket, most mégis akadt, melyet egy kicsit meg kellett igazítanom, s újra fasebtapasszal lefednem. (Ezért is volt jó a meleg, mert szinte percek alatt megkötött a kence.) 

Az almafákkal kezdtem, mert csak kettő van a kertben, igaz, az egyik igazán nagy. Nekiálltam a fennmaradt tavalyi vízhajtásokat, kitört sarjhajtásokat eltávolítani. Az aprólékos metszés következett, s még találtam őszről maradt mumifikálódott, moníliás almácskákat is a gallyakon annak ellenére, hogy annak idején próbáltam gondos munkát végezni. (Ezeket nem szabad fennhagyni a fán, de még az alatt sem a földön, mert újabb fertőzések kiindulópontja a gomba áttelelő alakja.) 

Következtek a körték, illetve csak egy részük, mert nem sikerült mind a hét fával végezni. Viszont az alájuk telepített josta- és egresbokrok rügyeit látva egy kicsit meghökkentem, mert egész duzzadtaknak tűntek, mintha már tényleg tavasz közelegne. Ezért aztán vettem egy nagy levegőt, és nekiálltam a szúrós, tövises piszkének. Nagyjából a hajtások harmadát távolítottam el, illetve kivettem három olyan legyökeresedett ágat, melyekből aztán majd új kis növényeket fogok nevelni átültetés után. 

A fák törzsét is átdörzsöltem drótkefével, s utána már jöhetett is a permetezés: előre hozott tavaszi lemosózás január 9-én, legalábbis azon fák és bokrok esetében, amelyeket sikerült megmetszenem. 


 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek