Monodiéta méheknek

Egész Európában, így Magyarországon is drasztikusan csökkent, illetve csökken a repülő rovarok, azon belül a beporzók fajgazdagsága és egyedszáma is. A vadon élő beporzókra bizonyítottan károsan hatnak a korábban, de még ma is alkalmazott szúnyoggyérítés során használt módszerek és anyagok. Az úgynevezett meleg ködös eljárás során a vizsgálatok kimutatták, hogy minden száz elpusztított rovarból csak kettő szúnyog. A korábban alkalmazott irtási módszernél ez az arány 1000 elhullott rovarból egy szúnyog volt. 

A méhek, darazsak és más beporzók számának korábbi csökkenése aztán az ezredfordulón már a házi méhekre is kiterjedt. Először értetlenül álltak a szakemberek a jelenség előtt, majd egyre több részletre derült fény. Ilyen volt a rejtélyes kaptárelhagyás, amikor egyik napról a másikra 30-50 ezer állat, a teljes kolónia kirepült a kaptárból és eltűnt. A szakemberek erről azt feltételezik, hogy számos kedvezőtlen környezeti feltétel együttese – benne egyes nö­vény­vé­dő­szer-hatóanyagok, klímaváltozás – kényszeríti ki ezt a viselkedést. Azonban a méhek táplálkozásával, takarmányozásával is baj van. Úgy vélik, hogy a méheket egyre többen monokultúrák – repce-, napraforgótáblák, egységes nagy akácosok stb. – közelébe telepítik a vándoroltatás során, ami egyfajta egyoldalú táplálkozást – mondhatni, monodiétát – is okoz a korábbi vegyes növényfajokból álló méhlegelőkkel szemben. Arról nem is beszélve, hogy sok méhész az összes mézet elveszi a méhcsaládoktól, és azt olcsóbb, cukros táplálékkal helyettesíti. Emiatt a méhek immunrendszere gyengül, s a néhány évtizede Ázsiából behurcolt atkák által egyébként is gyengébb állományt a betegségek is könnyebben tizedelik.