Háromszor kezdte nulláról

A tepertőt hetente többször frissen süti, a szárazkolbászokat, csülköket bükkfa fűrészporral füstöli, és a szalonnát is olyanra formázza meg, amilyet saját maga is szívesen megvásárolna, elfogyasztana. A kiváló termékekért a vásárlóknak korán kell menniük a piacra vagy a helyben működő hentesboltba, mert ezek a finomságok hamar elfogynak. Czajner Attilának sok olyan visszajáró vevője akad, aki kizárólag már csak tőle vásárol tőke-, valamint feldolgozott húsárut. Nem sajnálja a munkába fektetett időt, energiát, hiszen mindig az a cél lebeg a szemei előtt, hogy olyan termékeket adjon ki a kezéből, amikkel a vásárlói elégedettek, és visszajárnak hozzá. 

Parasztcsaládban nőtt fel, a szülei tartottak sertéseket saját fogyasztásra. A gyöngyösi Nemetz József Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanult. A szakmunkás-bizonyítványát 1987-ben, egy országos szakmai tanulói verseny megnyerése után kapta kézhez. Először a városban működő nagyobb vágóhídnál állt munkába, majd a kilencvenes évektől olyan kisebb feldolgozóüzemekben dolgozott, amelyeket a csekélyebb termelési kapacitás, a magasabb minőség jellemzett. Különösen a rendszerváltást követően, amikor a húsiparban az adalék- és színezőanyagok, a térfogatnövelő szerek használata általánossá vált, sok rossz készítési módot látott, amelyeket nem akart követni. Helyette a hagyományos receptúrák és a régi technológiákkal (sóval érleléssel, pácolással, füstöléssel) készülő termékek váltak a védjegyévé. 

Őstermelőként 2009-ben vágott bele a saját vállalkozásába. Elsőként tíz darab 50-60 kilós süldőt vásárolt, amelyek három-négy hónap alatt vágósúlyra, vagyis egy mázsa fölé híztak. Szemléletében mindenkor fontos szempont, hogy az állatokat mindenkor környékbeli gazdáktól beszerzett gabonával: árpával, kukoricával, tritikáléval eteti. Markazon, az akkori családi háznál létesített egy kisebb üzemet, ahol a húsfeldolgozás zajlott. Válását követően azonban hátrahagyta egész addigi munkáját, és 2019-ben Ludason újra felépítette a feldolgozóhelyiséget. A sors kegyetlen fintora, hogy amikor végre elkészült vele, egy szerencsétlen tűzeset folytán az egész porig égett. Ismét elölről kellett kezdenie, de – mint mondja – aligha akadt más választása, hiszen a szakmája a hobbija is, ezért tudja szívből csinálni. 

Kitartó munkájának, adományoknak, családi és baráti segítségnek köszönhetően négy hónappal a tűzeset után újra állt a húsfeldolgozó üzem a ludasi portán. Bár, míg Markazon a saját sertésállományát a háznál maga nevelte, jelenleg erre nincs lehetősége. Ezért az állatok bértartásban vannak Gyöngyösön. Vágóhídon vágatja le őket. Félsertés formájában viszi haza a húst, amelynek feldolgozásában élettársa és édesanyja is segít. 

A főzőhelyiségben nagy katlanban sül a tepertő, fő a hurka alapanyaga. A hűtőraktárban kolbász, szárazszalámik és szalonnák függnek sorban. Daráló, töltőgép, asztal, kutter, zsírsütő, teknő, füstölő és egy hűtőkamra – ez jelenti a szűkebb értelemben vett feldolgozóüzemet. A hentes a friss tőkehúst hétvégén értékesíti, feldolgozott árut pedig minden hétköznap kapni a háznál. Hetente egyszer viszi termékeit a visontai, illetve egy budapesti őstermelői piacra, a Gyöngyösi Kosárközösség vásárnapjára, amely helyszíneken rendszerint elkapkodják a vevők a jó szalonnát, kolbászt, füstölt csülköt. 
Szalámiból ötféle kapható nála: turista, paprikás, illetve nemes­penésszel érlelt, csípős és csemege változatban. Készít hurkát, kolbászt, debrecenit és juhbeles virslit is.

Termékeihez nem tesz szóját, füstölt árui több hétig elállnak. S a mester januárban elkezdte már a húsvéti sonkák érlelését is.