Fődi orgona

Szatmárnak sok szép tája van, egyik legszebbike a kömörői erdő, s annak környéke. A jó 300 hektáros vadon keletről határolja a falut, s oly közel van hozzá, hogy behallatszik oda a harkályok kopácsolása, a vadmalacok visítása. Ilyenkor, tavasszal meg a vadvirágok tömege fehérlik, piroslik, sárgáll a fák alatt, nyit a hóvirág, a tőzike, a csillagvirág, a kankalin, a gyöngyvirág. És illatoznak ezerrel. Nem mindegyik illatozik azonban, az odvas keltikének például szinte egyáltalán nincs illata. Nem is kell, hogy legyen, hiszen a szépségével varázsolja el az embert. Mintha millió apró orgona borítaná az avart, lila, bordó fehér virágok tündökölnek mindenütt. 

Nem sokáig tart sajnos a varázslat, mert a hóvirág, a berki és bogláros szellőrózsa, a csillagvirág, a salátaboglárka, a galambvirág és a keltikék virágzását a fényért való versenyfutás határozza meg. A bükkösök és a gyertyános-tölgyesek, mint amilyen a kömörői erdő is, lombfakadás után nagyon kevés fényt engednek át, a felsorolt virágoknak ehhez kell alkalmazkodniuk. Mint a szakirodalom írja, föld alatti raktározó szervükben (hagyma, gumó, gyöktörzs) az előző évben fölhalmozott tartalék tápanyagokkal felvértezve várják az első tavaszi napsütést. Ekkor hihetetlen gyorsasággal és nagy tömegben kihajtanak, virágzásnak indulnak, és hamarosan termést is érlelnek. A lombkorona teljes záródása előtt kilevelesedve néhány hét alatt újra feltöltik tápanyagraktáraikat, majd május közepére elsárgulnak és visszahúzódnak föld alatti gumóikba egészen jövő tavaszig. 

A mi virágunk, a keltike név is a kora tavaszi virágzásra, a természet ébredésére, a kikeletre utal, amikor érdemes hosszabb sétákat is beiktatni a heti programunkba. Legszerencsésebb, ha erdőbe megyünk, lehetőleg persze gyertyános tölgyesbe. Mint a kömörői erdő is, ami ugyan szép mindig, de talán mostanában, tavasszal a legszebb. Mikor nyit a tőzike, aminek itt van rendes szatmári neve is, fődi orgona. Nem földi – fődi!