Mi is az a ködvirág és a daruszántás?

Az ember sok mindent feltételez a darvakról, de azt aligha, hogy még szántani is tudnak. Márpedig tudnak. Igaz, nem olyan mélyen forgatják meg a talajt, mint egy traktor, de komoly munka az övék is, melynek nyomán a talaj növényborítása is megváltozik. Ezt tapasztalni hosszú ideje a Körös–Maros Nemzeti Parkban fekvő kardoskúti Fehér-tó térségében is, ahol ezen a télen a szokásosnál jóval hosszabb ideig és sokkal nagyobb számban időztek a darvak. Ennek következtében a tó környéki gyepeken is egyre nagyobb foltokban láthattunk úgynevezett daruszántásokat. A darvak köztudottan szívesen szedegetik a magokat a kukoricatarlókon. Ám a növényi táplálék mellett a talajban megbúvó férgek, lárvák is az étlapjukra kerülnek. Erős csőrükkel mélyen a talajba tudnak fúrni, foltokban felvágva, felfordítva a gyepeket. Így alakulnak ki az úgynevezett daruszántások. 

Az idei őszi-téli szezonban no­vem­ber végétől egészen január vé­géig először néhány ezres, később pedig már 15 ezres egyedszámban voltak jelen a térségben a darvak. A hosszú ideig itt tartózkodó sok madár a kukoricatarlókról hamar felszedegette a magvakat, s egyre gyakrabban folyamodtak a gyepek felforgatásához, gerinctelen állatok után kutatva. Így történhetett, hogy idén a szokásosnál jóval nagyobb daruszántások tarkítják a Fehér-tó környékét. Főként a tó északi oldalán láthatóak a néhány, de esetenként akár több tíz négyzetméteres, összefüggő, felforgatott gyepterületek. Azzal, hogy a darvak így felforgatják a gyepeket, néhány hetes itt-tartózkodásuk alatt hosszabb időre kiható, jelentős mértékű változásokat idéznek elő a gyepi ökoszisztémákban. A daruszántásokon ugyanis jóval kisebb a növényborítás, így ezek a nyitott foltok kedveznek a kétszikű fajok megtelepedésének. E rovarbeporzású növények jelenléte is nagyobb mennyiségben tapasztalható, ami fontos táplálékforrás a beporzó közösségek számára. A ködvirág az, amely az elsők között megjelenik ezeken a részeken.