Drágább, de magyar

Habár majd a hónap végén indul be az igazi dömping, amikor a szabadföldi területekről érkezik a földi szamóca, vagyis közismertebb nevén az eper a boltokba, piacokra, már most szinte miden jelentősebb sarkon, üzletben, piacon ott piroslik az év első gyümölcse. 

Van-e, vagy lesz-e eperhelyzet? Ez a kérdés minden évben felmerül, már csak azért is, mert szinte lehetetlen egy laikusnak megkülönböztetni a hazai termést az importtól. Utóbbi talán egy kicsit keményebb, kicsit gyengébb ízű, de egyáltalán nem biztos. Egy viszont igen: az ország nagybani piacaira e tételek sokkal olcsóbban kerülnek be, de ebből a vevő nem feltétlenül érez meg semmit. Talán csak a nagyobb üzletláncoknál, ahol kisebb árréssel, éppen vevőcsalogatásként árusítják jó áron e finomságot. Másutt, akár az őstermelői standokon, vagy a ­piacokon az árból nem lehet kiindulni: az olcsóbb importot átcímkézhetik, átöntik magyar göngyölegbe, s „igazi hazai eperként” árulják, méghozzá borsosabb áron. Mostanság kilójáért elkérnek 3500-4000 forintot is, míg az importhoz 2500-3000 forintért is hozzá lehet jutni. 

De nézzük, mi a helyzet a termesztéssel! Itthon évek óta nagyjából 700 hektáron termelünk szamócát, 8-10 ezer tonna a termés. Meglepő, de ennek csak a harmadát teszi ki a szabad földi termesztés, a többi főleg fóliasátras – fűtött, vagy nem fűtött – termesztés, az üvegházakban kevés helyen állítanak be epersorokat. A szabad földi előállítás egyre kisebb, mert a tavaszi fagyok, korai jégesők miatt egyre nagyobb a kockázata. Az érő­félben lévő epret a sok eső is tönkre tudja tenni május végétől. Emiatt aztán a szezonon belül is lehetnek piaci hullámzások, vagyis az, hogy egy-két hétig kisebb a kínálat, ami miatt aztán visszatérnek a magasabb árak. Ez idő tájt ugyanis az import már általában lecseng. 

Külföldről a legtöbb epret Spanyolországból, Olaszországból, Görögországból és a hollandoktól hozzuk be. Évente nagyjából 2-3,5 ezer tonna érkezik, úgy a magyar termés negyedének, harmadának felel meg. Az itthoni eper 90 százaléka a magyar piacon talál gazdára. A legnagyobb termesztőkörzetek a Szentendrei-sziget, a Nagykőrös–Lajosmizse–Nyársapát és a Szatymaz–Zsombó térség.