Illatozó virágtányér

Hazánk déli részein már virágzik a bodza. Az egyik legismertebb és legfinomabb olyan növényünk, melyet mindenki ismer és vélhetően gyűjtöget is. Mert a bodzát általában nem otthon a kertben termesztjük, hanem az erdőszéli bokrokról szedjük. Onnan, ahová már nem ér el az autóutak pora, füstje. Amikor bodzavirágról beszélünk, akkor a fekete bodza fajról van szó. Nem szabad összekeverni a fürtös bodzával, illetve a néhány héttel később nyíló gyalogbodzával. Utóbbiak mérgezőek, ahogy a termésük is az. 
A bodzánál egy dologra kell figyelni, a fekete levéltetvek is igencsak szeretik. Tehát olyan bokorról vagy ágakról tépjük, vágjuk le a virágokat, ahol ezek nincsenek. Leáztatni sem lehet teljesen őket, ezért tényleg nem kell az ilyen virággal bajlódni. Ahogy a már elvirágzásban lévőkkel sem, amit arról ismerni meg, hogy megrázva lepotyognak az apró virágok, virágszirmok. 

A legfinomabb alapanyagot a frissen kinyílt, még a virágporát szóró virágzat adja. Ebből aztán készíthető friss ételként rántott vagy palacsintatésztába mártott kisütött finomság, mehet friss üdítőnek, amelyet cukorból, vízből, citromkarikákból, netán mentalevélből állíthatunk össze egy-két nap alatt. Csinálhatunk belőle zselét, lekvárt is, ahogy télire is érdemes eltenni belőle néhány liternyi szörpöt. 

A bodzavirág keresett és gyakorta alkalmazott gyógynövény is. Száríthatjuk tehát, aztán télen a megfázásos időben alkalmazhatjuk leginkább. Gyógyhatása: köptető, veseműködést szabályozó, izzasztó. A virág teája megfázásnál izzasztó és köptető. Mandula- és torokgyulladás ellen régen tejjel leforrázva ajánlották.

Vérnyomáscsökkentő, nyugtató, hashajtó, veseműködést szabályozó gyógyteákban is megtalálható. Emellett vízhajtó, hashajtó, vértisztító, külsőleg használva fertőtlenítő, tisztító; és égési sérüléseknél bőrregeneráló hatását is említik.