Folyton nő a baromfiállomány

Ebben az évben keveset szóltam még a baromfiállományunkról. Annyira, hogy elfelejtettem megírni egy hónapja, kikeltek az első fészekalj néma kacsái. Nos, lett tíz kiskacsa, melyeket már – hála a meleg nyárnak – ki is helyeztem a baromfiudvar egyik elkerített részébe. Nálam – a sok ragadozó madár, macska, menyét miatt – nem érdemes az anyakacsa gon­dozására bízni a felnevelést. Az a módszer alakult ki, hogy a napos állatokat elveszem és egy nagyobb ládában egy hétig védett helyen, infralámpával melegítve nevelem őket. Azután kerülnek át egy nagyjából 3,5 négyzetméter alapterületű, jól szigetelt konténerbe, amelynek falai szendvicspanelből készültek. Ebben automatikusan szabályozható a világítás, a fűtőberendezés. Az állatok egy nagyobb szemű mű­anyag rácspadlón nevelkednek, így a trágya alájuk hullik, a jószág tiszta marad. Az első hetekben erre még terítek egy nagyobb szemű szúnyoghálót, illetve az első hétre egy nagyobb kartonpapírt. A madarak előbb egy nagy virágalátétben kapnak takarmányt, a vizet pedig egy 3-4 literes kicsi önitatóban biztosítom. Ez elég nagyjából 2-3 hétig, illetve, ha több az állat, akkor rövidebb ideig. A harmadik héttől már nem kell a szúnyogháló, az állatok lába már nem csúszik bele a műanyag rács lyukaiba. Amennyiben tovább kell a konténerépületben tartani, vagy sok a nevelendő baromfi, akkor önetetőt és nagyobb, függesztett önitatót állítok be számukra. Ezeket szereltem most fel a korábbi disznóólak egyik fakkjába is. 

A kacsák most nagyjából egy­kilósak lehetnek. A konténer felszabadult, vár az új lakókra, akik hamarosan – és reményeim szerint – meg is érkeznek, mert két kacsánk is költ. Sajnos az idén sem került el minket a baj, mert a négy éve még hírből sem ismert dolmányos varjak száma már egy tucatra szaporodott, és rendre kirabolják még a költő tojók alól is a fészkeket. Csak a védettebb helyre rakott tojások vannak biztonságban. A gond az, hogy a tojók egészen nyílt területre is elkezdik rakni a tojást. S hiába próbáltam ezeket jobb helyre átcsoportosítani, nem ült rá a kotló. Most is van vagy 40 ilyen tojásom, amit gyűjtök, s kénytelen leszek a háztáji keltető­gépemet megpakolni velük. Remélem, hogy megismétlődik a tavalyi év, amikor háromtucatnyi került a családi asztalra.