Miért veszélyes a lószúnyog?

Néhány hete egyre gyakrabban találkozhattunk mind a kertben, mind a házban – akár a panel­házak magasan lévő emeleti –, a lakásokban is a sokak által nem szeretett, elég hangosan repülő ­óriási szúnyogokkal. Mindenki tudja, hogy nem kell tőlük tartani, mert nem csípnek, ártalmatlanok. Csakhogy, ha a növények beszélni tudnának! 

A lószúnyogokkal kapcsolatban tévedünk, ha azt hisszük, hogy nem ártanak, ahogy abban is, hogy szúnyogokról beszélünk. Nem, a lószúnyogok igazából a legyekkel rokonok. Csak itthon több tucat fajuk él, világszerte több ezer. Itthon sokuk károsít, méghozzá előfordul, hogy számottevő mértékben. Nem a felnőtt egyedek, hiszen ezekről a 3-5 centis állatokról tudjuk, hogy akár a legkisebb érintésre is letörik az óriási lábuk, nagy szárnyuk is sérülékeny. A bajt az akár több mint fél évet is a talajban töltő, fejlődő egyedeik okozzák. Ezek szürkésbarna, puha, de elég erős bőrrel borított, első látásra hernyóknak tűnő lárvák, a talajban a gyökereket, a talajfelszínre jőve a növények szár- és levéltöveit rágcsálják. A legtöbbször a réti lószúnyoggal és kártételével találkozhatunk. A rovaroknak évente általában két nemzedéke van. Az egyik tavasszal, a másik a nyár végén jelenik meg. Az előbbi rövid idő alatt fejlődik ki, az utóbbiból származó lárvák viszont akár 6-7 hónapig is a talajban, talajfelszínen károsítanak. A lószúnyogok elég szapora jószágok, egy nőstény akár 1200-1300 petét is rakhat a talajra, tehát egy állat is nagy területet képes befertőzni. Főleg akkor, ha ez a terület megfelelően és folyamatosan nedves. Ezért tapasztalni azt, hogy a leginkább karbantartott, folyamatosan öntözött gyepes területeken, pázsitokon találkozni velük nagy számban. A lárvák ugyanis főként a fűfélék gyökereit rágják, ami lehet éppúgy gabona, mint a kertekben lévő pázsitokat alkotó fűfajok. Napközben is láthatjuk a felszínen a lárvákat, de leginkább a kárképre figyelhetünk föl: a gyepben foltok alakulnak ki, az elszáradt csomóknak nem marad gyökerük. 

Mit lehet tenni ellenük? Elsőre nehéz megoldást találni. Főleg azért, mert igazából a kedvező környezetet kellene megszüntetni, azaz szárazabb talajt kellene kialakítani. Csakhogy akkor a sok százezer, vagy akár millió forintba kerülő pázsit is megsínyli. A másik megoldás sem jön nagyon szóba, ami a talajfertőtlenítő szerek alkalmazását jelentené, mivel azokat be kellene forgatni a földbe, s ez a gyepeknél megint nem járható út. Megoldás a biológiai növényvédelem. Vannak készítmények, melyek ragadozó fonalférgeket tartalmaznak. Megadott mennyiségű vízben feloldva kannából kell belocsolni – lehetőleg napszálltakor, mert a tűző napot nem bírják a fonalférgek – a gyepet, majd beindítani az öntözőberendezést, hogy a férgek bemosódjanak a talajba. Utána is mehet a napi szintű öntözés, mert a parazita laposférgeknek is nedves talajra van szükségük. A hasonlóan nagy kárt okozó különféle cserebogarak talajlakó pajorjai ellen is jó hasznukat vehetjük.