Virágözön verő napsütésben

Hirtelen véget ért a tavasz, az addig szépen virágzó és díszítő virágaink, mint a nefelejcs, az árvácska, vagy a tulipánok, nárciszok, jácintok is egy csapásra elhervadtak, beszáradtak, mondhatni, tönkrementek. Akad azonban egy sor virág, ami kimondottan a tűző napot, a meleget, sőt még a szárazságot is elég jól bírja. Ezek egy része még beszerezhető a kertészetekben. 

Kezdjük a kertekben talán legrégebben nevelt petúniával. Ami régen nem volt olyan alak- és szín­­gazdag, mint manapság, igaz, nem is nagyon kellett vetni, mert ahol egyszer megtelepedett, ott elszórta magvait, és a következő évben „magától” is kikelt. Ezek a régi, általában fehér, a halványlila, halványrózsaszínt adó, 30–60 centi magas ágyásokat alkotó petúniák még esténként fantasztikus illatot is árasztottak. Az új fajták többsége erre nem képes, viszont hihetetlen színt, tarkaságot vihetünk a balkonládákba, cserepekbe, kerti ágyásokba velük. Igazából két dologra kell figyelni: kapjanak rendszeresen tápot, illetve ne locsoljuk túl őket, mert egyrészt a tövük rothad meg, másrészt a lisztharmat támadja őket. Utóbbi miatt érdemes permetezni is e virágokat. 

Aztán ott a záporvirág, ami afrikai eredetű, nem véletlen, hogy jól bírja a napnak kitett részeket. Sőt, csak itt hoz bőségesen virágot, amely lehet piros, fehér, narancsszínű is. Ahogy a porcsin, vagy másik nevén kukacvirág is ezt igényli, ez a kedves, kicsi, talajtakarásra is alkalmas, szinte jelentéktelen, könnyen törő, pozsgás szárú és levelű növényke igazából a pompás tarka virágaival hívja fel a figyelmet. 

A muskátlifélék természetesen szóba jöhetnek, bár megvallva az igazat, inkább a hagyományos parasztmuskátli bírja jobban a napot. A futómuskátlikat pedig jobb olyan helyre rakni, mely nem egész nap kitett a napsugárnak. Tápoldatozás itt is fontos, illetve az, hogy sok föld legyen a növények alatt. A túlöntözés itt sem tesz jót, mert könnyen gombás megbetegedések léphetnek fel a leveleken. 

Legyen szó évelőkről is: a klasszikusok egyike a levendula, amelynek több faja is díszlik a kertekben, de közepes-nagy cserepekben is jól tartható. E növény nem csak hálás és szép, de virágait begyűjtve meg is ehető, szörpként iható, készíthető belőle molyűző a ruhásszekrénybe. Az évelőkhöz tartozik a kerti ágyásokba való legényvirág, kokárdavirág, illetve ezek rokonai. Szó szerint semmi különösebb gondozást nem igényelnek, de egész nyáron bontják virágaikat. Akadnak olyan növénypárnákat is alkotó növények, melyek több hullámban is virágoznak. Több szegfűfaj is ilyen, melyek levelei nem nőnek nagyra, csak mint egy 5-10 centis fű, de virágai fehérek, lilák, pirosasak, tűrik a szárazságot és igénylik a napot. S ha már fűről esett szó, említsük meg a csenkeszek egy részét, mert ezek kimondottan szeretik a napot és a szárazabb talajt, ráadásul szür­kés­zöld és kékes levelei magukban is szépek, illetve egy-egy jól csomósodott tövük akár 20-30 centi magasra és szélesre is nő, feltűnő foltokat alkotva.