Nyakunkon a kánikula, eltelt a nyár első hónapja, ez az egyik legjobb időszak a dugványozáshoz. Már csak azért is, mert a melegben sokkal könnyebben fejlesztenek gyökeret bizonyos növények, másrészt most sok szaporítóanyag is a rendelkezésünkre áll.
Kép: Érdekes kísérletnek is, de pénzt is spórolhatunk a dugványozással
A legtöbb díszcserje már elvirágzott. A tavasz hírnöke, az aranyvessző, a babarózsa, a spíria, a japán birsek, a fagyal, kecskerágók biztosan. Ekkor már bátran formázhatjuk is őket, vagyis a metszés, sövényvágás során sok hulladék keletkezik. Ezek egy részét hasznosíthatjuk is, vagyis megpróbálhatjuk a kedvenceink szaporítását. Méghozzá dugványozással. Ez azt jelenti, hogy félárnyékos helyen meggyökereztetjük a levágott, félfás vagy fás, de akár a még zöld hajtásokat. Közös még, hogy a levelektől az alsó – két-három csomóig tartó – szakaszt a hajtáson megfosztjuk és a felsők egy részét is levágjuk, kurtítjuk. Aztán az éles késsel vagy ollóval az alsó csomó alatt egy centire elvágott szárrészt bemártjuk gyökereztetést segítő hormont tartalmazó porba. Ezután már választhatunk: vagy egyszerűen vízbe állítjuk a dugványt, vagy becserepezzük perlit, homok és tőzeg, kicsi termőföld keverékébe. Árnyékos, de meleg helyen tartsuk, ne hagyjuk kiszáradni, és akár néhány nap, de sokszor néhány hét elteltével már meg is jelennek a gyökerek. Ezt persze a cserépben nevelt dugványnál nem látjuk, de a többségében az első új kis levelek, netán hajtások megjelenése egyben azt is jelenti, hogy megindult a gyökér fejlődése is. A vízben gyökereztetett hajtásoknál várjuk meg, míg bőséges lesz a gyökér mennyisége. A túl korán földbe ültetett dugvány könnyebben elpusztulhat.
A rózsákkal is próbálkozhatunk, hiszen egyébként is lassan elvirágzik az első hullám, és ilyenkor úgyis le kell vágni a virágmaradékot. Annyi a különbség, hogy nem a virág alatti első, ötrészes levél felett metsszünk, hanem a 3-4. levélnél. Az eljárás a rózsa esetében is hasonló, a párásítás miatt viszont esetében a cserepet borítsuk be átlátszó fóliával vagy nagyobb befőttesüveggel.
A puszpáng, a tűztövis, a mirtuszlevelű lonc, a kecskerágók, a fagyal vagy a leander és a muskátli is jól szaporítható így. Érdekes tapasztalat, hogy az egyre elterjedtebb babérmeggyek esetében inkább a zöldes, fejlett, de még nem elfásodott hajtások, a leandernél fordítva, a fás hajtások gyökereznek könnyebben.
Érdemes kipróbálni a fenti módszert, mert egy kertész számára biztosan jó érzés és sikerélményt is ad, ha maga szaporította növényeket gondozhat vagy adhat ajándékba.