Lépéskényszerben

Ahogy azt a kiskertek tulajdonosai is megtapasztalhatták, az utóbbi években egyre nehezebb jó hozamokat, sok egészséges gyümölcsöt előállítani hazánkban. A klímaváltozás, a nagy hőségek, aszályok, illetve időközben betelepült betegségek, kártevők okozzák a negatív változást. Ez jellemzi a nagyüzemi ültetvényeket is, évek óta romlik a helyzet. A hivatalos szakmai adatok szerint mára már elvesztette az ország az önellátó képességét a legtöbb gyümölcsöt tekintve. 

Míg az 1990-es és 2000-es évek elején még évi 800 ezer tonna vagy több gyümölcsöt termeltünk, ma már 500 ezer tonnát, ami több mint 30 százalékos csökkenést jelent. Nemcsak a mennyiségben, hanem a gyümölcsösök területét illetően is folyamatos a visszaesés. Kivételt jelent a dió, illetve a bodza, de ezeknél is inkább a felvehető telepítési támogatás volt a meghatározó ok – sőt, sok ilyen telepítést a támogatás elnyerése után már nem is gondozták a tulajdonosok. 

A termelés visszaesése mellett csökkent persze az export is, sőt sok esetben ez minimálisra esett vissza. Tíz éve még átlagosan 350 ezer tonnát vittünk ki, 200 ezer tonnát hoztunk be. Mára ez az arány megfordult, a kivitel 200 ezer tonna, az import viszont már 400 ezer! Egyes gyümölcsöknél jellemző, hogy tavaszig tart ki a hazai készlet, utána őszig egyértelmű az importáru fölénye a piacokon. Holott évente 1-2 százalékkal rendre nő a lakosság gyümölcsfogyasztása, vagyis lenne helye a magyar termésnek is. 

A termelés visszafogása nemcsak a klímaváltozás, hanem a termelési költségek drasztikus növekedése miatt következett, következik be. Ma már nem elég csak 800-1000 fát elültetni egy hektáron, mint régen, korszerű támrendszerek, jég- és fagyvédelmi hálók kellenek a korszerű öntözési berendezések mellett. A tavaszi fagyok rendszeresek, ezek ellen is többmilliós berendezések alkalmazásával lehet védekezni. Az inputanyagok közül a műtrágya, a növényvédő szerek, berendezések, más gépek, a munkabér, az energia ára mind többszöröse ma már a korábbi szinteknek. A metszési, szüreti munkák elvégzésénél nélkülözhetetlen élő munkaerő is hiánycikk lett. Szakértők a precíziós technológiákban, a digi­ta­li­zá­ció­ban és a szervezett termelési rendszerekben látják a kiutat.