Szenvedélyes kertész a juharosból

Vörösen izzót, trópusi mélyzöldet, sárgás-rózsaszínen tarkállót, fehér pöttyöset és piros erezetűt, kétméteresre megnövőt, bokorként szétterülőt, behajló ágút, buja talajtakarót, pompomos formában fejlődő ágacskásat is látni a japán juharokból a mesés monori kertben. Az ötszáz négyzetméteres udvaron belőle nagyjából százfajta lakik egyéb olyan különleges, érdekes növények társaságában, mint a selyemmirtusz, a banánfa, a szilfa vagy a csüngő ágú lucfenyő. Némelyek cserépben ülnek, mások szabadföldben fejlődnek, a filagória alatti faasztalon egészen apró méretű díszeleg – elbűvöli és ma­gával ragadja a hely miliője a betérőt. 

S ki gondolná, hogy a pompás zöldben és egyedi színkavalkádban úszó, átgondolt koncepció szerint megtervezett, bohém és buja növénytársítások egy hobbista kertész gondos kezeinek munkáját dicsérik? Vendéglátónk egyébként asztalosként dolgozik, és sokáig egyáltalán nem érdeklődött a növények iránt. Mígnem hét éve egy kertépítő jó barátja elhívta, hogy segítsen lepakolni a kamionról az elültetendő zöld bokrokat, díszfákat. Akkor csodálkozott rá, milyen változatosan gyönyörű a japán juhar, és a vele teli kert. Elhatározta, hogy jómaga is szerez belőle az ottho­nába. 

Az első négyet összetéveszthetetlenül felismerni: a ház előtti legmagasabbak, legdúsabbak azok. Utóbbi években fejlődtek észrevehetően nagyot, a kezdeti időszakban alig növekedtek valamelyest. – Nem értettem hozzájuk, és fehér kavicsok közé ültettem őket, ami kiégeti és meszesíti a talajt. Holott a japán juhar a savanyú közeget kedveli. Miután kicseréltem a földet alattuk, látványosan megindultak – mesél Gábor a meghatározó élményeiről, amelyek elindították az úton, hogy ezen növények szakértőjévé váljon. Beleásta magát a témába, heti több órán keresztül bújta a nevesebb kertészek videóit. 

Amikor feleségével pár éve megvásárolta a monori családi házat, annak kertjében gaz magasodott, építési törmelék állt halomba, és az előző lakótól megmaradt állatok foglalták el az udvart. Gábor előbb hűvöst adó nagy fákat ültetett és egy japán juhart, s köréjük ágyásokat alakított ki bokrokkal, a kertbe életet vivő virágzó évelőkkel. Öntözőrendszere nincs, hetente csak egyszer locsol, de a füves rész még sincs kiégve a kellő árnyék miatt. 

A japán juharok uralta elülső területet inkább dizájnnövények lakják, hátul pedig zajlik az erdő és haszonkert kialakítása. Még aprócska a platán-, gesztenye- és szivarfa, amelyek árnyékot fognak adni a többi társuknak. Mutatja a hatalmas levelű rizspapír növényt (vagyis: Tetrapanaxot), amely abban hasonlít a banánfára, hogyha télire betakarja, akkor megmaradnak a főbb ágai. Ha pedig ezt nem teszi meg, akkor tavasszal gyökérről hajt újra. A nyár közepe – amikor nála járunk – a japán juharok számára a túlélésről szól, bár így is lenyűgöző látványt nyújt sokféleségük. 

Mesél a japán juharos kertész arról, ha ma kezdene a különleges gyűjteménye gazdagításába, akkor nem hazai kertészetektől szerezné be a kedvenceit. No, nem azért, mert az rossz választásnak bizonyult, hanem, mert a külföldről (például Hollandiából) rendelhetők még különlegesebbek, érdekesebbek. Minél nagyobbat ültetünk – amihez persze jobban ki kell nyitnunk a pénztárcánkat –, az már annál ellenállóbb, míg a fiatalabb növény inkább esetlenebb. Ámbár mindkettőnél érvényes, hogy időbe telik, míg hozzászokik a tényleges helyéhez, utána fog tudni csak megfelelően fejlődni. 

A klasszikus vörös színűnél (például) nehéz megtartani a számára ideális 70:30 százalékos árnyék-napfény egyensúlyt. A levelei kizöldülnek, ha túl sokat vagy keveset kap az egyikből-másikból – sorolja a tartási intelmeket. – A helyváltoztatásra érzékeny, ezért ez a művelet kellő körültekintést igényel. Az átültetést november és február között végezzük, mert egy rá veszélyt jelentő, talajból gyökérrel felvehető fertőző betegség ebben az időszakban nem aktív. 

Amikor szabadföldbe tesszük, ássunk neki jókora ültetőgödröt, keverjünk abba savanyú, szerves tápanyagot tartalmazó földet, ami megfelelő közeget biztosít a gyökérfejlődéshez. A talajt fenyőmulccsal, rododendronfölddel tudjuk savasan tartani, vagy szórhatunk kávézaccot is a növény tövéhez. A műtrágyázás nem előnyös, mert azzal felerősíthetjük az em­lített fertőzést. A metszésnél is a körültekintő odafigyelés az irányadó. 

Kisebb alakításokat végezhetünk évközben, de a drasztikusabb ágvágásokat (például felére akarjuk csökkenteni a növény méretét) időzítsük az októbertől februárig tartó időszakra, amikor a növény lehullatta a leveleit, de a rügyek még nem pattantak meg rajta. 
Mutatja, miként szaporítja kedvenceit légbujtásos módszerrel. A kinézett ágon a kérget leszedi egy rövid szakaszon, azt bekeni gyökereztetőhormonnal, végül ráhúz egy speciális, gömbszerű ül­tetőközeget. Lényegében gyökeret növeszt az ágon, amit aztán tőből levág, és elültetve egy újabb fa sarjad belőle. 

Úgy véli, egyre többen érdeklődnek a hegyvidéki területről származó, többméteres fenyők aljnövényzeteként sarjadó különleges fák iránt. Csak azoknak egyre kevésbé való a hazánkban jellemző mikroklíma, ennélfogva a jövőben nehezebb feladatnak bizonyul életben tartani az egyébként sem kezdő kertészeknek ajánlott növényeket. Működik Facebook-csoportja (Japán juharos kert Monor néven), ott próbál segítséget nyújtani másoknak a gondozásban. Kertjének ezen különleges ékeit szívesen mutatja meg az érdeklődőknek, és hosszan, örömmel mesél róluk.