Előnyök és hátrányok

Aki a következő hetekben gyümölcsfát ültet, annak általában éveket kell várni, míg az első termést szüretelheti. A sikert most lehet megalapozni, nem mindegy, milyen csemetét választunk, hova, miként ültetjük. 

Sokan félnek a szabad gyökerű gyümölcsfacsemetéktől, egyre többen a drágább, konténeres vagy földlabdás változatokra esküsznek. Utóbbiaknak azonban igazából csak egy előnye van: év közben is lehet őket kapni, illetve elültetni. Ugyanakkor sokan keserű tapasztalatot is szereztek már. A nagy és közepes cserepekben árusított úgynevezett konténeres fák ugyanis a csemetekertekben, kertészetekben általában el vannak kényeztetve. Naponta, vagy akár folyamatosan is kapnak öntözővizet, illetve az abba bekevert tápoldatot. Amint aztán az ember az ilyen fácskát, vagy akár előnevelt, többméteres nagyobb fát kiülteti a kertjébe, azt tapasztalja, hogy baj van. A fa szinte tapodtat sem nő, vagy ha igen, akkor is csak több év alatt indul be igazából. Ennek éppen az „elkényeztetés” az oka. Vagyis figyelembe kell vennünk, hogy a néhány literes vagy tízliteres edényben akár több évig is nevelt fa lombozata nincs arányban a gyökérzet tömegével. A folyamatos öntözés miatt a fa nem nevel – az edény mérete miatt nem is tud – megfelelő méretű és térállású gyökérzetet. Aztán a szabadba kikerülve sokáig nem is képes elegendő vizet, tápanyagot felvenni, illetve az aránytalanul nagyobb lombozatot továbbfejleszteni a megfelelő ütemben.

A megoldás kettős: a fát kiültetve is folyamatosan öntözni kell: érdemes egy dréncsövet a fa mellé az ültetés során beásni, s ezen keresztül közvetlenül a gyökérzónába juttatni a vizet, illetve tápoldatot. Jó megoldás a mostanában elterjedt öntözőzsákok használata is. Másrészt a kiültetés után a fa lombkoronáját is meg kell kurtítani, akár a kétharmadát is vágjuk vissza. Ezzel azonban éppen azt az előnyt veszíthetjük el, amiért sokszoros árat kifizetünk a konténeres gyümölcsökért.