Ilyet még nem láttam!

A fiammal is csak találgatunk, hogy vajon mi is az a csúnyaság, ami az őszi érésű vadbarack­termésünket tönkretette. Mert ami az idén előfordult, azzal még soha nem találkoztunk, nem is hallottunk róla. Van két olyan vadbarackfánk, ami szeptember közepén érik, szép, 5–8 centis termést hoz, viszont pont az a klasszikus vadbarackíze van, mint amilyeneket gyerekkorunkban a határban, a szőlőkben „maguktól” nőtt fákról csentünk. Kitűnő az íze, a belőle készült befőtt a család kedvence. Ráadásul magvaváló, azaz könnyen, egy késmozdulattal lehet belőle kipattintani a magot. 

Nos, most ezzel sem kellett bajlódni. A szemre egészségesnek tűnő, kézzel szedett, befőttnek szánt, még kemény termés magját ugyanis belül barnásan elfolyósodott húsrész vette körül. Ezek a héjtól kiinduló vékonyabb, majd a mag felé nagyobbá váló, elbarnult gyümölcshúsrészt jelentenek. Kívülről alig láthatóak a kicsi szúrásnyomok és a körülöttük enyhe, szürkészöld foltocskák. Tehát nem a megszokottnak mondható, eddig károsító molyok rózsaszín hernyóját találtuk bennük – az is volt, de csak elvétve –, hanem 3–6 milliméter hosszú, fehér nyűveket. És nem egyet, hanem akár 10-20 lárva is volt egy-egy gyümölcsben. Hogy mi lehet, azt csak a lárvák felnevelése után tudtuk volna meghatározni, de a szedéskor is feltűnt, hogy rengeteg, gyümölcslégyhez – például cseresznyelégy, dió­bu­rok­fúró légy – hasonló rovar repdes a barackok körül.