Nézz a héja alá!
Már a diót sem lehet úgy termeszteni, mint régen. Vagyis törődni kell a fával egész évben – permetezni, öntözni –, hogy legyen termés, hogy megérje a termesztés. A helyzet évek óta egyre nehezebb, a termés csökkent. Az árakat az import tartja alacsonyabban.
Kép: A kezeletlen dió egyik évben terem, a másikban nem , Fotó: Kállai Márton, Forrás: Szabad Föld
Hol 12 ezer, hol 5-6 ezer tonna. Ennyi az éves diótermés az országban – nem számolva hozzá a felmérhetetlen háztáji termesztést. Az utóbbi években a kártevők, illetve a vízhiánya okozza azt, hogy szinte megfeleződött az évekkel ezelőtti hozam, annak ellenére, hogy a diótermesztő területek nagysága 6 ezerről több mint 9 ezer hektárra bővült. Csakhogy az ültetvények egy részén nem folyik szakszerű gazdálkodás, sokan azért telepítettek diót, mert jó pénzt lehetett elnyerni a kapcsolódó támogatással. (Hasonló okok miatt nőtt meg a bodzaültetvények száma és területe is.) Jellemző szám, hogy az országos átlaghozam egy hektáron alig 0,6 tonna, míg a profi diótermesztő gazdaságok 4 tonnát is betakarítanak ekkora területről. Felmérések szerint az ültetvényeknek csupán a harmada mondható korszerűnek.
A dióhelyzet az országban pont olyan vegyes, mint az imént említett adatok: sok termelő nem rendezkedett be arra, hogy nyáron öntözze, illetve év közben többször is permetezze az állományt. Holott ma már a dió több betegsége, illetve a legnagyobb kárt okozó dióburok-fúrólégy ellen másként nem lehet lépni. Az öntözés fontossága pedig szintén látszik: ahol a fentiekkel együtt megteszik, ott van mit betakarítani: szép, nagy a dió, egészséges, a belseje világos színű, és nagyon jól eladható.
A másik végletet egyrészt a házikertek adják, illetve a korszerűtlen fajtákkal, kiöregedő állományokkal bíró ültetvények. A harmadik kategóriát jelentik a csak támogatásért telepített dióskertek, ahol szinte egyáltalán nem törődnek a fákkal.
A legnagyobb termőkörzetek Magyarországon Szabolcs, Borsod és Somogy vármegyében vannak. Az itt gazdálkodó profi kertészek megtalálták már a megoldást a légy ellen, csapdáznak, és a megfelelő időben permeteznek a kártevő ellen. Így alig fordul elő nagyobb terméskiesés. A szórványos diósokban, a kertek óriási fái alatt viszont alig találni egészséges termést. Ott még tarol a dióburok-fúrólégy. Igaz, az idén mintha kisebb kárt okoztak volna. Legalábbis e sorok írója úgy tapasztalta, hogy hiába aszott rá a dióra a fekete, károsodott burok, a diót feltörve a belseje világos színű és finom ízű. Igaz, érdemes a mostanság begyűjtött ilyen diót szinte azonnal feltörni, mert később már berothadhat a termés belseje is.
Visszatérve a profi diótermelésre: a hazai piacot is elláthatná a megtermelt mennyiség, de nagyon sokan exportálják is a diót, igaz, ennek mértéke a negyedére csökkent. A lakosság számára szinte kiesett a házi termés, ezért sokkal többen kénytelenek a boltokban, a piacon megvenni a diót. A két ok miatt nő évről évre az import. Főleg román termés érkezik az üzletekbe, de fejlődik az ukrán és a moldáv szállítás is. Az árak változóak: tavaly egy kiló héjas diót 800-1000 forintért lehetett venni, míg a tisztított dióbélért 2800-3500 forintot kellett adni. Az idén hasonló árakra számítanak a hozzáértők.
