Trópusi sziget az Alföldön

Kihátrált már a mindennapjainkból a mo­­solygós, kedves ősz, de az észak-alföldi településen mégis mintha a nyár közepébe csöppennénk, nem is akárhova: a trópusokra. A tikkasztó, párás levegőben a fóliasátor tetejét súrolják a papaják levelei, míg a citromfán vagy ötven kiló gyümölcs csüng alá, a termő banánfán a növényszirmok alól bújnak ki a még zöld színű fürtök. A szélen ananászok kandikálnak ki a földből – valójában ezek pozsgás növények, kaktuszfélék. A sárkánygyümölcs indái kapaszkodnak fel a többiekre, alul pedig guava lapul, amit bokornak nevel a kertész. De mégis papajából akad a legtöbb az ültetvényen, hiszen ezzel éri meg a leginkább foglalkozni: egész évben gazdagon terem, és akár 15-20 évig is elél. 

A különleges növényeknek gondját viselő Iglódi Ferenc egyébként gyümölcstermelő kertész, hozzáértése, szenvedélye innen ered. Bár gyermekként szakácsnak (is) készült, s erről a céljáról sem mondott le. Mára az ország első számú ökörsütő mestereként emlegetik a nevét; több mint ezerhétszáz alkalommal tartott már látványsütést. Mellette működtet egy panziót, bár ezt inkább csak a hobbijának tartja a szarvasgomba-vadászat mellett. A sikeres vállalkozónak túl a hetvenedik életévén a trópusi gyümölcsök termesztése vált a szenvedélyévé, legfőbb elfoglaltságává. 

Huszonöt-harminc éve egyszer már próbált papaját ültetni. Akkoriban főleg paprikatermesztéssel foglalkozott. Két sor közé szórta el a hazai nagykereskedésben vásárolt mediterrán gyümölcsmagot. Kiderült, hogy vírusos volt: mellette a másik növény letörpült és eladhatatlanná vált. Akkor Ferenc megfogadta, hogy soha többé nem adja fejét hasonlóra. De történt tizennégy éve, hogy Kambodzsában, Vietnámban lehetősége adódott trópusiültetvény-látogatásra, amely látvány magával ragadta. Az élményt pedig tovább tetézte, hogy a szállodában finomabbnál finomabb papaját kóstolt. Kért a gyümölcsmagból, amit hazahozott, elültetett a fóliában. Ebből fejlődtek ki az Iglódi Papaya Kert első növényei. 

A telket, ahol napjainkban a kettő, együttesen háromezer négyzetméteres alapterületű fóliasátor áll, árverésen szerezte meg a vállalkozó. Az ipari telepen, amely öt tulajdonosé, fúrt kútból érkezik a felszínre 87 Celsius-fokos termálvíz, percenként nyolcszáz liter. Ez biztosítja a fóliák fűtését. A pára és meleg mellett magas a napfényigénye a trópusi növényeknek. A növekedésükhöz, fejlődésükhöz szükséges feltételeket főhősünk itt tudja biztosítani számukra. 

Több helyről – például Kambodzsából, Vietnámból, Peruból – szerzi be a magokat a fajtasokféleség érdekében. De a Thaiföldről hozott a legjobban bevált, mert azon általában nem terem egykilósnál nagyobb gyümölcs, ami könnyebben eladható. Ki kellett tapasztalnia a növények viselkedését, mert míg nem ismerte a növekedési erejüket, akkor a szárukat egy helyen elvágta, amiből több, alacsonyabbra nyúló hajtás ágazik el. 

Kihívás akadt az eladásban is, hiszen a hazai piacon aligha ismerték tizennégy éve a papaját. Mára viszont annyi vevője akad, hogy minden árut el tud adni. Hétfőnként és keddenként szedi le többedmagával a gyümölcsöt, és szerdánként a Budapesti Nagybani Piacra viszi árusítani, viszonteladóknak. A cserkeszőlői kert egyébként előre egyeztetett időpontban látogatható, s ott kóstolhatunk az aktuálisan érő gyümöl­csökből. 

Ottjártunkkor végigvezet bennünket is. Vastag növényszárak között haladunk, hatalmas levelek, csüngő termések alatt biccentjük lejjebb a fejünket. Itt szinte harapni a párás, meleg levegőt. Beljebb, a fóliában paprikák kapaszkodnak a kihúzott drótra, köztük pedig fiatal papajapalánták növekednek. Az előbbi csak decemberig marad. Sokat, intenzíven kell foglalkozni vele: csö­pög­tetőrendszerrel locsolni, kacsolni, szedni, csomagolni. A trópusi növények termesztése, amely apró lépésekben haladva mára önfenntartóvá vált, ellenben sokkal gazdaságosabb és kevesebb energiabefektetést igényel. 

Bekukkantunk a másik fóliasátorba is, ahol a palántanevelés zajlik. Próbálkozik a kertész többek között avokádó-, tamarin-, babér-, cukornád-, licsibokor-termesztéssel, mellette olyan különlegességeket tekintünk meg, mint a vajalma, vanília, kávécserje vagy a kakaófa. Míg más fúr-farag, régiségeket gyűjt, Ferencnek a hobbija az, hogy trópusi növénymagokat szerez be, ültet, szaporít, kísérletezik szüntelen valami újjal, érdekessel, különlegessel.