Fénysugár a tejpiacon
Remélhetőleg, amilyen nagy negatív hatásuk volt annak idején az európai tejárakra a kínai vámemeléseknek, olyan pozitív lesz azok minapi csökkentése. A helyzet azonban nem egyértelmű, minden attól függ, hogy az uniós tejipari cégek és kereskedők képesek lesznek-e hathatós mértékben növelni az oda irányuló exportot.
Kép: Tavasz végére derül ki, elindul-e az uniós tejtermékek, például a sajtok kivitele Kínába
Kína másfél évig úgynevezett antidömping-vizsgálatot tartott az Európai Unióból származó tejtermékekkel kapcsolatban. Ez idő alatt gyakorlatilag 22 és 43 százalék közötti vámot alkalmazott, ami miatt az uniós szállítások szinte leálltak. Ez a vizsgálat most véget ért, és az eredmények miatt néhány hete a kínai Kereskedelmi Minisztérium bejelentése szerint az uniós tejtermékekre „csak” 7,4 és 11,7 százalék közötti vámot fog öt évig kivetni. Mindez nagyon örvendetes hír, mivel az uniós tejpiac – benne a magyar – tavaly év közepe óta szó szerint fejre állt: a készletek nőttek, a tej felvásárlása akadozik, illetve a felvásárlási árak a mélybe zuhantak. Sok termelő már most azt fontolgatja, hogy feladja, mivel a költségei gyakorta dupla akkorák, mint amennyi bevétel származik a tehéntartásból.
A korábbi kínai intézkedésre egyébként két ok miatt került sor: egyrészt válasz volt arra, hogy az EU szinte kigazdálkodhatatlan vámmal sújtja a kínai elektromos autók importját, másrészt a kínai tejtermelés is bajba került, túltermelés és nyomott árak alakultak ki. Utóbbi miatt a vámmal mesterséges belső keresletet igyekeztek generálni – nem sok sikerrel, mert még mindig rossz a tejpiaci környezet a hatalmas országban.
Visszatérve az európai tejágazat kilátásaira. A vámcsökkentés nem jelent automatikus exportnövelési lehetőséget. Ugyanis időközben a kínai piacra más országok növelni tudták a szállításaikat, ilyen például Új-Zéland vagy Ausztrália. (Az előbbi Kínába vám nélkül exportálhat tejterméket.) A vámcsökkentés az EU-nak azonban mégiscsak esélyt ad a kivitele növelésére, a kontinens belső tejpiacán lévő tejkészletek mérséklésére, a kereslet növelésére, így az árak normalizálására. Bár Magyarország közvetlenül nem igazán érdekelt a kínai exportban – oda leginkább a drága és nagy minőségű francia, holland, német sajtok és egyéb tejtermékek mennek –, de áttételesen mégis profitálhat. A piacát kereső uniós tej egy része ugyanis nyomott áron keresett helyet magának, és talált is. Itthon is megjelentek olcsó, hosszan eltartható tejek, sajtok, joghurtok, ami a hazai termékek árát nyomta le, illetve vette el a kiskereskedelmi vevőkör egy részét. Itthon sok tejtermelő erre az évre még hosszabb távú szerződést sem tudott kötni – vagy csak nagyon nyomott áron –, ezek egy része akár 70–100 forinton is odaadja a tejet az extraprofitra szert tevő felvásárlónak, még akkor is, ha 150–170 forint az előállítási költsége. A tejet a termelő nem tudja raktározni, mint például a búzát, naponta keletkezik a termék, amitől úgymond – bármi áron – szabadulni kell.
