Kié a kerítés?
Szögezzük le az elején, országos érvényű jogszabály nem írja elő, hogy mindenkinek be kellene kerítenie a telkét, ugyanakkor önkormányzati előírások vonatkozhatnak e kérdésre, miszerint kell-e, kinek és milyen kerítést építenie.
Kép: Mielőtt belevágunk, érdemes utánanézni a kerítésre vonatkozó helyi szabályoknak
Egy kormányrendelet szól arról, ha egy helyi döntés kimondja, hogy kötelező a lakóknak kerítést emelniük, akkor a tulajdonosnak a telek utcafronti részén, valamint onnan nézve a telek jobb oldalán kötelessége megépíteni a kerítést. A sarokteleknél a bal oldal lehatárolása is a tulajdonos feladata. Ha hátsó szomszédunk is van, akkor vele megegyezve kell ott felépíteni a határoló építményt, általában fele-fele arányban, vagy így megosztva annak anyagi terheit. A kerítések karbantartása, fenntartása is az előbbiek szerint értelmezendő feladat. Hol kell elhelyezkednie a kerítésnek? Egyértelmű az előírás: a tulajdonos telkén és nem a közterületet használva lehet csak kerítést építeni. Az utcára néző kapu is csak befelé nyílhat. Az építéshez általában nem kell építési engedély, de a helyi előírások szerint általában egy kerítés nem lehet magasabb két méternél, s ez vonatkozik a tömött falúakra is. Szögesdrótot is csak két méter feletti magasságban lehet kihúzni. Az átláthatóság is fontos lehet: van, ahol 50 százalékos arányt írnak elő. Sokszor a lakóhelyi képhez is illeszkednie kell a létesítménynek. Aki növényi sövényből akar kerítést készíteni, arra ügyelnie kell, hogy az nem lóghat, nőhet át a szomszédos területekre.
