Tele még a magtár
A magyar gazdálkodók a tavalyi aratás után nem csalódtak a búzában.
Fotó: Unger Tamás
Fotó: Unger Tamás A magyar gazdálkodók a tavalyi aratás után nem csalódtak a búzában. Ha nem is csúcstermés volt, de a minőséggel és az árakkal sem volt baj. Viszont furcsa módon az járt jól, aki elég gyorsan értékesítette a készletét. Ugyanis ősztől folyamatosan kis lépesekben, de csökkent az ár. Az elmúlt hetekben valami felcsillanni látszott, az árak kicsit emelkedtek, de aztán ennek is vége lett. Most olyan hírek jöttek, amelyek tovább erősítik a stabil ellátást: Ausztrália rekordmennyiségű gabonát takarított be. Tavaly nagy volt Európa, az USA, Oroszország, Kanada gabonatermése is, növekedtek a raktárkészletek. Ezek miatt Európában és Magyarországon is nagy átmenő készletekkel számolnak az új termés megjelenéséig. Ez előre vetíti, hogy nyomottak lesznek az árak. A mostani határszemle is ezt erősíti: az állományok a korábbi hetek esőzései, a kijuttatott tápanyagok miatt ígéretesnek mutatkoznak. A párizsi tőzsdén mért árak 80 ezer forintnak felelnek meg, de ebből még le kell vonni a szállítási, rakodási költségeket. Így a mostanság tapasztalt magyar tonnánkénti ár is csak 72-73 ezer forint. Egy éve ilyenkor még 83-84 ezret adtak egy tonna étkezési búzáért. A térségben is meghatározó ukrán búza ára a miénknél magasabb, a lengyeleké viszont alacsonyabb.
Sokan vetettek búzát tavaly ősszel – ismét egymillió hektár feletti a területe –, de lehet, hogy az idén csalódni fognak. Ez attól függ, hogy kegyes lesz-e az időjárás, azaz lesz-e elég eső május végéig, illetve a minőség is jó lesz-e. Ha sok terem, akkor bejöhetnek a kiadások, ha kevesebb, akkor jó esetben is csak nullszaldó lesz a termelés vége.
A kukorica területe viszont akár 710-720 ezer hektárra is csökkenhet, de legalább az ára jobb, mint a búzáé. Mostanság egy tonna ára 80 ezer forint körül alakul. Leginkább ott várható a tengeri termesztése, ahol megfelelő talajok és az utóbbi évek tapasztalata alapján megfelelő mennyiségű csapadék várható. Ez leginkább a dunántúli, illetve az észak-alföldi területekre volt jellemző.