Dáliától kardvirágig

Mondhatnám azt is, hogy még csak, de azért örülök, hogy nem hallgattunk a március végi melegebb napokra. A pincénkből tucatszám hordtuk fel az ott teleltetett leandereket, ólomvirágot, muskátlikat miegyebeket és mikor ezek megtisztításával, metszésével, átültetésével végeztünk, kezünkbe akadt a dáliagumókkal teli gyümölcsös láda is. Ekkor merült fel a kérdés, ültessünk-e, vagy várjunk, míg egy kicsit melegszik a talaj. Akkor úgy döntöttünk, hogy várunk. S nem hiába, ugyanis akadt néhány dália, mely tavaly a földben maradt, s már elő is bújt a múlt hetekben. Nos, a talajmentét is érintő fagy el is intézte az alig 4-5 centis, kicsi hajtásokat. De a telet kibírták, ahogy a földben hagyott tavalyi kardvirágok is, melyek mostanság kezdtek kihajtani.

Most jött el ugyanis az igazi ideje a dáliák, a kánák, a kardvirágok ültetésének. Ezek gumói, hagymái, rizómái nem tűrik a hideget, a belőlük sarjadó hajtások akkor fejlődnek igazán jól, ha a talaj már eléri a 10-12 fokot olyan mélyen is, mint ahová ezeket ültetjük. A kardvirág hagymái úgy 10-12 centi mélyre kerüljenek. A kána és dáliák szaporító szervei pedig méretüktől függően kell betemetnünk. Ezek akár két-három maréknyi nagyságúak is lehetnek, melyeket érdemes szétvágni, így szaporíthatjuk töveink számát is.

Liliomot is most ültettünk, de csak azért, mert új hagymákat vettünk az üzletben. Ugyanis a liliomfélék hagymái általában jól bírják a telet, nem szükséges évente kiásni, majd újra elültetni. Már csak azért sem, mert ezek kevésbé szaporák, igaz hoznak fiók hagymákat, de nem olyan sokat, mint például a nárcisz, vagy a tulipán. (Egyébként régebbi liliomjaink már kihajtottak, bő arasznyi nagyra nőttek.)

A beültetéskor érdemes egy kicsi beiszapolni a fenti növények föld alatti szaporítószerveit, majd temessük be és jelöljük be, hol is várható a kihajtásuk. Ez a gyomlálást is megkönnyíti, véletlenül sem vágjuk le a gyakorta alig látható kibújó kis növényeket.