Lónak is kell csontkovács

Nem okozok meglepetést, ha azt írom, hogy a lovak gondjainak hatékony, eredményes kezeléséhez elsőként a jószág feltétel nélküli szeretete, tisztelete szükséges. No, meg persze a szakmai elköteleződés és a megfelelő felkészültség. Pásztor János, akinek nem kevesebbet, mint az életét jelentik a lovak, úgy tudja igazán jól szeretni a patás jószágokat, ha minél jobban megismeri, többet megtud róluk. S amikor a hozzájuk fűződő kapcsolatról kérdem, két kifejező idézettel felel: „a földi mennyország a ló hátán van”, „a Jóisten, ha a lónál szebbet, jobbat teremtett, azt biztosan megtartotta magának”. 

A lovak már régóta a mindennapjai részét jelentik. A kötődése, ragaszkodása mélyen lelkében lakozott. Dédapja uradalmi kocsisként szolgált, de az apai ági felmenői között több csikós is akadt. A nagyszülei, akik még nélkülözhetetlen munkatársként tekintettek a jószágra, sokat meséltek Jánosnak, hogyan működött a lóval való bánásmód, a közös élet. Gyermekkorában körülvette ez a világ a pónilovaglás vagy a lovas ismerősök által. Középiskolában gazdasági informatikát tanult, majd az egyetemen anyagmérnöknek. De akkor már tudta, hogy lovakkal akar foglalkozni. 

Közel tíz esztendőt töltött szinte mindennap nyeregben lovas mezőőrként. Társával rendszerint a város külterületét járták lóháton annak érdekében, hogy védjék a terményt, útját állják a falopásoknak vagy az illegális beköltözéseknek. Lovával, Sufnival ekkor úgy összeszokott, akárcsak egy jó házasságban. Idővel az egyébként rendkívül hatékonyan működő szolgálatot megszüntették. De János nem esett kétségbe, ugyanis rendészeti feladatai mellett tovább­képezte magát humán terapeutának. Mindenféle munkát elvállalt (dolgozott például az építőiparban) a boldogulása érdekében, s ezzel párhuzamosan kitanulta a lovas csontkovácsolás hivatását. 2015-ben kezdett bele önálló praxisába. Azóta is folyamatosan képzi magát, hogy rendelkezzen a legfrissebb ismeretekkel a technológiáról, a diagnosztikai módszerekről, a lovak viselkedéséről, természetéről. 

A Miskolcon élő férfi a borsodi városból indul rövidebb-hosszabb körutakra a lovakhoz és lovasokhoz országszerte, de még külföldre is. Az általa végzett kezelések segítséget jelentenek izom- és ízületi fájdalmak fennállásánál, a ferdeségek, féloldalasság kiküszöbölésében, csökkentik a stresszt, javítsák a rossz tartást, a vér- és nyirokkeringést, ezáltal a sérült területek regenerációját. 

János meglát olyan problémákat, amik esetlegesen elkerülték a tulajdonos figyelmét. Segít a megfelelő szakember megtalálásában és tanáccsal is él („hátulról előre kéne lovagolni”, „vizsgáltasd meg gyomorfekélyre”, „reszeltesd meg a patáját”) a gyorsabb és teljesebb körű gyógyulás érdekében. Kapcsolatban áll több patkolókováccsal, más terapeutákkal, mozgásfejlesztéssel, rehabilitációval foglalkozó szakemberekkel, hogy a lovak a lehető legjobb ellátást kapják. 

A munkája, akárcsak egy jó gyógyítóé, a kórtörténet megismerésével kezdődik: kikérdezi a gazdát, például, hogy a ló melyik lábbal ugrik be a vágtába, informálódik a nyereg és a zabla, a lekötőszál használatáról. Árulkodó az állat testbeszéde, az állása, a járása, akárcsak az, ha az ember közeledésére elfordítja a fejét. Ha sok izom hiányzik róla, az utalhat például gyomorfekélyre. A manapság egyre inkább jellemző genetikai eredetű gondok, például a rossz pataszerkezet, fejlődési rendellenességek vagy az ízületi problémák legtöbbje főként a túltenyésztésből fakad. Illetve az állat „sporteszközként” való használatából, az emberi nemtörődömségből – mondja a lovas terapeuta. 

A következő fontos lépés a manuális állapotfelmérés. János rendszerint vizsgálja az orr-, az arc- és a szájüreget, a fogazatot, annyira, amennyire bódítás nélkül hagyja az állat. Végighalad a gerincvonal mentén, megtapogatja az úgynevezett triggerpontokat, azaz a fájdalmat okozó apró izomcsomókat. Majd fülétől a farkáig átmasszírozza a lovat az arc, a fej izomzatával, a nyak és vállöv területével kezdve a végtagokon, combizmokon át, a hát-, has-, bordaközi izmokig. Végül következnek a nyújtógyakorlatok. Már egyetlen alkalom segíti az izomletapadások feloldását, az ízületi funkciók helyreállítását, a jobb mozgáskép kialakulását. Hatása hosszú hetekig megmarad. 

Három hónap múlva ajánlott megismételni a terápiát, amellett, hogy a teljes gyógyuláshoz fel kell tárni és meg kell szüntetni a problémát kiváltó okot, okokat. A terapeuta nemcsak kezeli a lovat az aktuális problémával, segít kiküszö­bölni a tartásból adódó hibákat, illetve a ló és lovas kapcsolatának jó irányba való elmozdulását. A változáshoz persze szükséges a gazda belátása, türelme, és az, hogy valóban szeretettel forduljon lova felé.