Édes nyári ajándék
Végre tömegesen megjelent a piacokon és a boltokban a hazai, szabadföldi csemegekukorica, jelezve, hogy a nyár a legízletesebb szakaszához érkezett.
Kép: Hiba a csemegekukoricát sós vízben főzni, mert megkeményednek a szemek, Fotó: Pixel-Shot, Forrás: Shutterstock
A július közepétől augusztus végéig tartó időszak az igazi főszezon, amikor a legzsengébb csövekhez juthatunk hozzá. A főzés nem ördöngösség, ám van néhány aranyszabály, amit érdemes betartani, hogy a végeredmény vajpuha csemege legyen.
A tökéletes élmény már a vásárlásnál elkezdődik, ahol a csillogó, sötétzöld csuhélevél a jó barátunk. Érdemes bevetni a jól bevált körömtesztet: a zöld héjat óvatosan lehúzva a körmünkkel bökjünk meg egy szemet. Ha tejszerű, fehér nedv serken ki belőle, a kukorica tökéletesen zsenge. Ha viszont a szem már kemény és sötétsárga, a termés túlérlelődött, a cukortartalma keményítővé alakult, így főzés után is rágós marad.
A konyhába érve sokan elkövetik azt a hibát, hogy megsózzák a főzővizet. Ez a legnagyobb baklövés, a só ugyanis elvonja a nedvességet és megkeményíti a szemek külső héját, ezért a sózást hagyjuk meg közvetlenül a fogyasztás előtti pillanatokra. Ezzel szemben a fazék aljára érdemes leteríteni a zsenge belső levelek ráfektetni a csöveket, majd a maradék zölddel lefedni az egészet, mert ez a zöld ágy fantasztikus, telt aromát ad a főzetnek. A mai, modern fajtákat már teljesen felesleges órákig a tűzhelyen felejteni: a forrástól számított mindössze tíz-tizenöt perc alatt tökéletesen megpuhulnak, és szinte pillanatok alatt az asztalra varázsolhatjuk a nyár legnépszerűbb csemegéjét. De ha nem vagyunk biztosak benne, hogy megfőtt a csemegénk vessük alá a villa próbának, vagy egy szemet kivéve végezzük el az ellenőrzést.
