Nem ért véget a fügeszezon
Néhány évtizede még kuriózumnak számított a friss füge, leginkább az aszalványt ismertük. Az egyre enyhébb telek és a forró nyarak miatt viszont ma már nagyon sok kertben megterem. Készülhet belőle lekvár, sajt, fűszeres szósz, de a levele is hasznosítható a konyhában.
Kép: Az ízletes és mézédes déligyümölcsből készülhet lekvár, sajt vagy szósz is
A füge a Közel-Kelet és a Földközi-tenger vidékének egyik legrégebben termesztett növénye, már az ókorban kedvelt élelmiszer és gyógynövény volt. Régészeti lelőhelyeken több ezer éves maradványait is megtalálták, és a hagyomány szerint Romulust és Remust egy fügefa árnyékában szoptatta a nőstény farkas. A Biblia is említi a fügét, Ádám és Éva a növény leveleivel takarták el magukat, az Énekek énekében pedig a termékenység és az érzékiség jelképeként bukkan fel.
Aki már szüretelt fügét, jól tudja, hogy a fa közelében nem árt az óvatosság. A termés és az ágak tejnedve ragadhat; a levelekkel való érintkezés pedig csípő, viszkető érzést válthat ki. A kellemetlen, sőt egyes esetekben fájdalmas tüneteket a levelekben lévő furokumarin nevű vegyület okozza. Bőrre kerülve és a napfénnyel érintkezve úgynevezett fitofotodermatitiszt, azaz növényi fényérzékenységet vált ki: az UV-sugárzás hatására a furokumarinok aktiválódnak, és kémiai reakcióba lépnek a bőr sejtjeivel. Ezért a füge szedését lehetőség szerint kora reggelre vagy estére időzítsük, hosszú nadrágban, hosszú ujjú ingben végezzük, minimalizálva a kellemetlenséget. Ha mégis „megcsípett” a füge, hűsítő, gyulladáscsökkentő krémet használjunk. Extrém esetben – hólyagok kialakulásakor – pedig mindenképp ajánlott orvoshoz fordulni. A szárnál lévő fehér tejnedv ragacsossága ellen kesztyűvel védekezhetünk. A gyümölcsöket óvatosan fogjuk meg és szedjük le, mert darázs is lehet bennük.
Mivel jellemzően csak pár napig áll el a hűtőszekrényben – érés után a fán is gyorsan rothadni vagy aszalódni kezd –, érdemes tartósítani. Készülhet belőle klasszikus befőtt vagy lekvár. Önmagában főzve nagyon édes, nem túl aromás lekvárt ad, ezért érdemes más idénygyümölcsökkel – szilva, őszibarack, alma – házasítani. Kedvelt édesség a birsalmasajthoz hasonló fügesajt is. Ennek egyik változata a fügebőr: a sűrűre főzött masszát vékonyan sütőpapírra kenik, darabolt dióval megszórják, majd kihűlés után csíkokra vágják és feltekerik. Légmentesen záródó dobozban, hűvös helyen sokáig eltartható, akár karácsonyi ajándéknak is készülhet.
Kézenfekvő megoldás az aszalás is, amely végezhető sütőben, speciális aszalógépben vagy aszalóhálóban a szabad levegőn. A jó aszalás kulcsa, hogy a gyümölcsök ne érjenek egymáshoz. Az aszalvány hűvös helyen vászonzsákban, üvegben vagy a fagyasztóban tárolható.
Ha később süteményekbe akarjuk felhasználni a fügét, fagyasztással is tartósíthatjuk, akár nyersen, akár már előkészítve. Nyersen a gyümölcsöket tálcára sorakoztatva fagyasszuk le, majd csak ezután adagoljuk zacskókba vagy dobozokba: így nem tapadnak össze. Előkészítve kevés cukorral, fahéjjal meghintve össze kell sütni, kihűteni, majd a megfelelő adagokban fagyasztani.
Ha sok füge termett, és valaki szívesen kalandozna az ízek birodalmában, készíthet fűszeres szószt, azaz csatnit (chutney-t). Vörös- és fokhagymával, sóval, ecettel, csilipaprikával, zöldfűszerekkel összefőzve sültek, sajtok mellé kínálható.
Természetesen, mint a legtöbb gyümölcsből, fügéből is készíthető ecet, bor vagy pálinka. Az eljárás nem bonyolult, de kellő türelmet és körültekintést igényel: borhoz és pálinkához csak egészséges, megfelelően érett gyümölcsöt érdemes felhasználni. A túl sok éretlen, még vastag, fehéres húsú füge ízetlenné teheti az italt, a túlérett, erjedésnek vagy már ecetesedésnek indult szemek pedig ronthatják az aromát és a minőségét.
A fügének nemcsak a termése, de a levele is felhasználható. Felfőzve, ízesítve szörp, szárítva tea készülhet belőle, amely csökkentheti a vércukorszintet. A kiszárított vagy megfőzött levelekben már nem kell tartani az irritáló anyagoktól, azok elbomlanak, átalakulnak.
