Déligyümölcsök a hazai kertben

A klímaváltozás hatására a hazai kertbarátoknak új növénycsoportok felé kell nyitniuk. A hagyományos gyümölcsfáink, mint a kajszi vagy a szilva, egyre nehezebben tolerálják a hirtelen jött tavaszi fagyokat és a nyári aszályt. Ezzel szemben bizonyos mélygyökerű, szárazságtűrő fajok kifejezetten hálásak a melegebb mikroklímáért, miközben fagytűrésük messze felülmúlja a kényesebb déli növényekét. 

Kedvencek és bajnokok 

A füge (Ficus carica) ma már szinte őshonosnak tekinthető a magyar kertekben. Tőből hajtó, bokros növekedésű cserje vagy kis fa, amely a legszárazabb nyarakon is üde zöld marad, és évente akár kétszer is hozhat ízletes, nyersen fogyasztható gyümölcsöt. 

A füge hatalmas előnye a regenerálódási képességében rejlik. Míg egy keményebb télen – mínusz 15 Celsius-fok alatt – az ágrendszere visszafagyhat, a gyökérnyakról tavasszal rendkívül gyorsan újrahajt, és az új vesszőkön még abban az évben képes termést nevelni. A sikeres nevelés kulcsa a napfény és a jó vízelvezetés. A pangó vizet nem kedveli, de a köves talajokon is jól érzi magát. Érdemes szélvédett, déli falak tövébe ültetni, ahol a falak által kibocsátott hőt is hasznosítani tudja. 

A gránátalma (Punica granatum) sokáig csak dézsás dísznövényként élt a köztudatban, pedig a fagytűrőbb fajtái meglepően jól bírják a magyar teleket. A kifejlett növények mínusz 12–15 Celsius-fokig fagyállók, és a fügéhez hasonlóan tőről könnyen megújulnak, ha a lombkorona megsérülne. Nyár elején hozza ragyogó narancspiros, tölcséres virágait, amelyek önmagukban is a kert díszei. Ahhoz, hogy a gyümölcsök őszre beérjenek és elnyerjék jellegzetes, édes-fanyar ízüket, meleg, napsütéses őszre van szükség. 

Ültetésénél válasszunk kifejezetten téltűrő szelekciókat (például a török vagy közép-ázsiai származású fajtákat). Az első két-három évben a tövét télen érdemes felkupacolni és lombbal takarni, de az idősebb példányok már gond nélkül dacolnak a hideggel. 

A kínai datolya vagy jujuba (Ziziphus jujuba) a szárazság- és a fagytűrés igazi bajnoka, amely mégis méltatlanul ritka a hazai kertekben. Ez a növény akár a mínusz 20 Celsius-fokos kemény fagyokat is sértetlenül átvészeli, miközben a legperzselőbb, negyvenfokos hőséget és a hónapokig tartó csapadékhiányt meg sem érzi. 

Későn, május végén vagy június elején hajt ki, így a tavaszi fagyok egyáltalán nem veszélyeztetik a virágzását. Kis méretű, illatos virágaiból őszre fejlődnek ki az olajbogyó méretű, kerek vagy tojásdad gyümölcsök. Ahogy a termés beérik, héja barna és ráncos lesz, íze pedig a szárított almára vagy a datolyára emlékeztet. A jujuba szinte bármilyen talajon megél, a szikes vagy meszes földben is fejlődik, kártevője és betegsége Magyarországon gyakorlatilag nincs, így a metszésen és az őszi betakarításon kívül szinte semmilyen gondozást nem igényel. 

Mire kell odafigyelni? 

A sikeres telepítés első és legfontosabb lépése a megfelelő vízelvezetés biztosítása, hiszen ezek a növények a téli csapadék megrekedését és a pangó vizet viselik a legrosszabbul. Ha a kertünkben kötött, agyagos a talaj, az ültetőgödör földjét mindenképpen érdemes bőségesen elkeverni homokkal, apró kaviccsal vagy zúzalékkal a jó áteresztőképesség érdekében. Emellett kiemelten figyelni kell a fiatal növények védelmére is, mert míg a kifejlett példányok már teljesen télállóak, a kiültetést követő egy-két évben a növények tövének megóvása elengedhetetlen. A gyökérzóna felkupacolása, valamint kéreg-, lomb- vagy fagyvédő hálós takarása jelentősen megnöveli a megmaradás esélyét a hidegebb hónapokban. 

Végül a bőséges napsütés és a türelem elengedhetetlen a jó terméshez. Mindhárom növényfaj kifejezetten fényigényes, árnyékos vagy félárnyékos fekvésben jóval kevesebb gyümölcsöt érlel, ráadásul a hajtásaik sem tudnak megfelelően befásodni a téli fagyok beállta előtt. A füge, a gránátalma és a kínai datolya évszakonkénti ápolási munkáit érdemes a növények természetes életritmusához igazítani, így a tavaszi indulástól a téli nyugalmi időszakig mindig pontosan tudhatjuk, mikor milyen feladatok várnak ránk a kertben. 

Teendőink évszakonként 

A tavasz a nyugalmi időszak végét és a kerti munkák kezdetét jelenti. Márciusban az első feladatunk a füge és a gránátalma téli fagyvédő takarásának eltávolítása, valamint a sérült vagy elfagyott ágrészek eltávolítása. A füge hajlamos a túlzott bokrosodásra, így a belső ágak ritkítása elengedhetetlen a koronába bejutó fénymennyiség biztosításához. A gránátalmánál az alakító metszés mellett a tőből előtörő nemkívánatos sarjhajtások visszaszorítására kell figyelni. A kínai datolya esetében a kezdő kertészeknek nem kell megijedniük, ha a növény május közepéig teljesen kopár marad, hiszen ez a faj rendkívül későn ébred, ami egyúttal megvédi a késő tavaszi fagyoktól is. A metszést és a tápanyagpótlást ennél a fajnál április és május folyamán, még a kihajtás előtt érdemes elvégezni. 

A nyár a növekedés és a virágzás időszaka. A füge júliusban hozza az előző évi vesszőkön fejlődött első terméshullámát, a hajtások nyári visszacsípésével pedig ösztönözhetjük a másodtermés növekedését. A gránátalma júniusban nyíló ragyogó narancspiros virágai bőséges napfényt igényelnek a jó terméskötődéshez. Bár mindhárom faj kifejezetten szárazságtűrő, a gránátalma és a füge a tartós nyári kánikulában meghálálja a ritkább, de alkalmanként bőséges öntözést. Ezzel szemben a kínai datolya a nyár közepén nyíló apró virágaival a legperzselőbb hőséget és a hónapokig tartó csapadékhiányt is bármiféle öntözés vagy különösebb gondozás nélkül kifogástalanul elviseli. 

A kora ősz a bőséges gyümölcsbeérés időszaka. A füge másodtermése, valamint a gránátalma és a kínai datolya gyümölcsei szeptemberben és októberben érnek be édesre. Szeptembertől már le kell állítani a nitrogéntartalmú tápanyagok kijuttatását, és fokozatosan csökkenteni kell az öntözést, hogy a növények hajtásai megfelelően beérjenek és befásodjanak az első fagyok beállta előtt. A lombhullást követően, késő ősszel a fiatal, egy–három éves fügék és gránátalmák tövét érdemes húsz-harminc centiméter magasan földdel, száraz lombbal vagy faaprítékkal felkupacolni. A kínai datolya ezzel szemben semmiféle téli felkészítést vagy tőtakarást nem igényel. 

A téli hónapokban a szabadföldbe ültetett kínai datolya egyáltalán nem igényel törődést, hiszen a kemény, mínusz húsz Celsius-fok alatti fagyokat is sértetlenül átvészeli. A fiatal fügék és gránátalmák védelmét viszont tartós mínusz tíz Celsius-fok alatti előrejelzés esetén érdemes ellenőrizni, és a törzsüket szalmával, lombbal vagy fagyvédő fóliával bevonni. Ha a növényeket dézsában neveljük, a tél beálltával vigyük őket egy hűvös, de fagymentes helyiségbe, ahol a téli pihenő alatt mindössze arra kell ügyelni, hogy a földjük ne száradjon ki teljesen.