Nektár alföldi szőlővesszőkről

Általában a szőlőművelést hegyvidéki dűlőkön képzeljük el, dombba vájt borospincével. Borkészítés szempontjából a Dél-Alföld azért is hátrányos, mert az időjárás szélsőségesebb: télen jobban megül a mélyebben fekvő sík területen a hideg, nyáron pedig tikkasztó a forróság. A Tisza és a Körös-torok találkozásánál mégis olyan mikroklíma alakult ki, ami kedvező a hosszú érési idejű kékszőlőfajták termesztéséhez. A talaj errefelé gyenge aranykorona-értékű, löszös, ám szépen díszlik rajta a kadarka. Csemegeszőlőnek is fogyasztható, és ízletes bor készíthető belőle. 

A klímaváltozás következtében ma már szinte összeér az eltérő szőlőfajták érési ideje, de legkorábban mindig az ország déli részén kezdődik a szüret, és itt is ér véget leghamarabb. A Bodor Borház azonban nem szokványos gazdaság. László a biotermesztés mellett köteleződött el, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a természetben bízva, a szőlő optimális sav- és cukorarányának eléréséhez igazítja a szüret időpontját. Egyéb esetben pedig a szőlőfajták házasításával tudja a gyümölcscukor- és alkoholtartalmat növelni a borban. 

A vegyszermentes módszerekkel gondozott termést száz százalékban feldolgozzák, jellemzően vörösborokat készítenek. Az alapanyagul szolgáló kékszőlőt héjon erjesztik, általában 7–14 napig, de előfordul, hogy három héten át. Ez alatt az idő alatt a szőlőben, a héjban, a magban lévő antioxidáns és összes hasznos anyag kiázik, biztosítva a minél jobb eltarthatóságot. A megfelelő konzerváláshoz azonban szükséges a jó évjárat is, és a technológia: zárt térben történik az erjesztés. Így tudnak minél tartalmasabb, „csongrádiasabb” bort készíteni, amit bársonyosként, behízelgőként jellemeznek. 

László a kétezres évek elején telepítette az első szőlőtőkéket. A felmenői, ahogy valamennyi Csongrádon élő család a nyolcvanas években, gondozott fél-egy hektáros háztáji szőlőterületet. Saját fogyasztási célra bort készítettek, vagy az alapanyagot eladták a két nagyobb helybéli pincészetnek. Csakhogy mire a szőlészgazda kitanulta a kertészmérnökszakmát, és mire 2001–2004 között a felmenőitől megörökölt régi szőlőtőkék mellett telepített újak termőre fordultak, a felvásárlási igény megszűnt. 

Hiába szerette a szőlőt művelni, s határozta el, hogy a biotermesztés által plusz hozzáadott értékkel jövedelmező vállalkozást fog a családjának építeni. Be kellett látnia, hogy a szőlő és a bioszőlő sem keresett. 2007-ben ezért elhatározták, hogy végterméket állítanak elő. 

A családi ház szomszédságában lévő több mint százéves parasztházat pincének alakították át. Az épület adottságai: a vályogból készült, földbe süllyesztett, hatvan centiméteres vert falak kiváló mikroklímát biztosítanak a bor tárolásához. Ma már tíz hektáron gazdálkodnak, ahonnan ide szűrik a borokat. A Bodor Borházban minden egy helyen összpontosul: a borkóstoló hely, az üzlethelyiség és a pince, ahol harminc, húsz, tizenöt, tíz hektoliteres tölgyfa hordókban érlelődnek a borok. 

Termelői borkiméréssel foglalkoznak, leginkább helyben értékesítik termékeiket. Azonban az illatos nedűk hozzáférhetők néhány csongrádi kisebb boltban. A helybéliek stabil vásárlói bázist jelentenek, de messzebbről, Szegedről vagy épp Budapestről is ellátogatnak hozzájuk, és olyankor nagyobb mennyiséget visznek. Úszófedeles tartályokban minden borfajtából csapra van ütve. Itt minden korosztály megtalálja a kedve szerint való fehér- vagy rozébort, kékfrankost, zweigeltet, kadarkát, cabernet-t, sauvignont. Boraik több szakmai elismerést megkaptak: csak az idei évben Csongrád város Közönség bora címet és a csongrádi borfesztiválon a legjobb vörösbor kategóriájában is nyert a cabernet sauvignon. 

Hiszik, hogy a bor formálása, tökéletesítése nem elsősorban a feldolgozás folyamán, hanem a szőlőművelés során történik. Erre esküsznek, erre fordítják minden energiájukat. Bíznak abban, hogy három leánygyermekük közül akad, aki folytatja ezt hivatást, és tovább viszi a szemléletet, az értéket jelentő tradíciót.