Trópusi kert Dunakeszin

A faházak tervezésével és készítésével foglalkozó Balogh Norbert hét évvel ezelőtt próbaképpen vásárolt néhány téltűrő banánfát. A homokos dunakeszi talajban és a gondos ápolás mellett a növények jól érezték magukat, bár a telet megsínylették. Norbert azonban a következő tavasszal újra nekirugaszkodott a feladatnak. Rengeteget olvasott, felkeresett más, hasonló kerteket, tapasztalatot cserélt a növénytartókkal, majd újabb és újabb növényekkel próbálkozott. Az egykori kíváncsiság valódi szenvedéllyé vált. Az eredmény pedig egy különleges kert, ahol a banán „lombjai”, a colocasiák lefelé hajló levelei és az alocasiák égnek tartott „fülei” között szinte eltűnik az ember. 

Balogh egyes ritkaságokat Thaiföldről rendel, a szállítmányokat hivatalos növényegészségügyi vizsgálat után engedik be az országba. Gyűjteményében huszonöt-harminc banánfajta is akad; közülük hat-nyolc fajta termést is hozhatna, ám a nyár rövid ahhoz, hogy a gyümölcs be is érjen. A papajafája is tele van terméssel, de annak sem jut elég idő a teljes éréshez. Ez azonban nem szegi kedvét a kertésznek. Sőt, azt mondja, neki nem is a termés a lényeg, hanem a látvány. Lenyűgözik a levelek rajzolatai, a vörös, a fehér és a zöld árnyalatainak változatai. Egy-egy növény nem túl látványos, de annál illatosabb virággal hálálja meg a gondoskodást. Ilyenkor jellegzetes vaníliás-ánizsos aroma úszik a levegőben. 

A hobbikertész, amikor csak teheti, kint van a kertben, órákat képes eltölteni szeretett növényei között. Tápanyaggal javítja a földet és tudatosan locsol a kútból. Azt mondja, inkább öntözőkannát használ, hogy a víz tényleg oda jusson, ahol szükség van rá. A mostani nyári hőkupola idején árnyékolóhálóval védte a leveleket a tűző naptól. Kedvenceit név szerint emlegeti és gyakran beszél is hozzájuk, próbál nekik energiát átadni. Az egyik növénnyel hosszabb „tárgyalásra” készül, mert – mint mondja – az megsértődött, és nem hajt rendesen. 

Ősszel aztán megváltozik a kert arculata. Még az első fagyok előtt Norbert valamennyi növényt kiássa, a leveleket visszavágja, és csak a tövek kerülnek be a téli szállásukra, a pincébe vagy a saját készítésű üvegházba. Mindez nem kis munkával jár. Például egy különösen termetes banán, a kert „királynője” tavaly már hatméteresre nőtt. Gyökérlabdával együtt mintegy 150 kilogrammot nyomott, három ember kellett a mozgatásához. 

Míg a növények telelnek, gazdájuk ezen idő alatt sem tétlenkedik. Például egyes növényeket magról próbál szaporítani. Néhány éve ötszáz kánnamagot készített elő – csíráztatás előtt kicsit meg kell „reszelni” a kemény külső burkot –, hajtatott és ültetett el. Emellett pedig folyamatosan tervezi, hogy a következő nyáron hogyan rendezze majd el a régi és új növényeket, melyik hol szeret igazán.