Cigányok (2.)

Mire az alkalmi zenekar – Ötödik Elem: gitár, Tigristigris: hegedű, Joe (Jesús): pánsíp – végzett Django Reinhardt életművének kivonatos ismertetésével, mindenki el is pilledt rendesen. Így aztán úgy határoztak, hogy mindannyian a szabad ég alatt töltik az éjszakát. A csillagok ragyogtak, a fáradtabbja le is hullott a mélybe, szarvasbikák bőgtek Mariska néni szőlőjének aljában, és a hegy felől enyhülést hozó szellő kezdett lágyan lengedezni. Géza el is aludt menten, és éppen a legszebb álmának közepén tartott, amikor arra riadt, hogy valaki finoman, de határozottan rázza a vállát. Ötödik Elem volt az, azonnal felismerte, amint a tábortűz pislákoló fénye megcsillant a fogsorán. Gyere, mutatok valamit – és már húzta is magával a buszvezetőt. Amikor az erdősáv mögötti tisztáshoz értek, Gézának földbe gyökerezett a lába, olyannyira, hogy félig fenyőfává változott és egy tobozt szorongatott a markában. A kicsinyke réten egy űrhajó állt. Enyhén deltoidba hajló rombusz alakja volt, az oldalán rovásírással állt a felirat: A világ eredete. A lépcsője mellől egy alak integetett feléjük. Emberformájúnak tűnt, már attól az apróságtól eltekintve, hogy a végtagjai helyén piros uszonyok nőttek, amelyek át-átvillantak a hajnali ködön. Ennek keszeg volt a nagyanyja – gondolta Géza, amikor Ötödik Elemmel beléptek A világ eredetébe. Az űrhajó belseje csillogott a nedvességtől, de egyébként úgy festett, mint egy egyszerű nappali, és iszonyatos káosz uralkodott benne. Az egyik sarokban Géza felfedezni vélte óvodáskori önmagát, amint elmélyülten játszik egy apró űrhajóval, a másikban két számítógép, HAL és ANYA társalgott egymással, rendíthetetlen nyugalmat sugározva maguk körül, a harmadikban a fiatal Géza álldogált egy arc nélküli nővel, és amikor a negyedikhez sétált, önmagát látta kiterítve egy piéta előtt. A nappali közepén egy széken állva Tigristigris hegedült egy tangót, majd lassan felemelkedett a plafon irányába, ahonnan hatalmas kristálycsillár szórta a fényeit. Múlt, jelen, jövő, egyre megy – szólalt meg ekkor egy sztentori hang, erősen lelassítva. Még akkor is ezt ismételgette, amikor a láthatatlan személyzet egyik tagja gázt adott, és az űrhajó elhagyta a Földet. Géza Ötödik Elemre pillantott és észrevette, hogy neki is uszonyai nőttek. Most megnézheted az álmod végét – mondta. Géza kinézett az ablakon. Csodálatos látvány tárult a szeme elé, ahogy távolodtak a Kék Bolygótól, ami váratlanul őzlábgombává formálódott, majd hirtelen minden elsötétült. (Folyt. köv.)