Pánik

Minden jel arra mutatott, hogy Laci bácsi pánikbeteg lett. A hír villámcsapásként érte a Zsák utca lakóit, annál is inkább, mert előjelek egyáltalán nem voltak, és a legkevésbé Laci bácsival kapcsolatban várták az alattomos tünetegyüttes támadását. Amire amúgy viszont számítottak, ezért Joe (Jesús), aki rendelkezett némi gerillaháborús tapasztalattal, a biztonság kedvéért jó előre bespájzolt néhány folyóméter szögesdrótot. Lesz, ami lesz, mondta ezzel kapcsolatban egy alkalommal Tigristigrisnek harciasan, egy na­­rancssárga lemezvágó ollót lóbálva a nyomaték kedvéért. És lett, ami lett. Holott Laci bácsi egészen addig mindent megúszott, beleértve a midlife crisist, tehát az életközepi válságot, a kiégést, és a kapuzárási pánik is csak egy alkalommal tört rá, amikor elfelejtette bezárni Lajos bácsi pajtájának ajtaját, ahol a hidroplánt tárolta. Most viszont a függőágyában feküdt és rázta a hideg. Beteg vagyok, Gézu – mondta a buszvezetőnek, aki aggodalmas arckifejezést öltve hajolt fölé, pedig eredendően csak a tökgyalut jött kölcsönkérni. Mióta tart? – kérdezte Géza, és mimikát váltott, amitől úgy festett (akként kezdett festve lenni), mint egy sokat tapasztalt vidéki körorvos a múlt századból. Tegnap este kezdődött – válaszolta elhaló hangon Laci bácsi –, amikor a villám belecsapott abba a muflonná változott elvadult kecskebakba ott fenn a hegytetőn. És a nyomaték kedvéért reszkető kézzel az esemény irányába mutatott. Ez pá­­nik, Laci – diagnosztizált Géza –, ugyanolyan rossz, mint ha tényleg rosszul lennél, de közben mégsem. Az elektromosságtól lehet – fűzte tovább a gondolatait, hangot is adva nekik –, a bakból, a Vénusz és a Plutó közreműködésével. Gondolkodj azon, hogy mi áramolhatott rajtad keresztül ak­­kor. Laci bácsi szeme szikrákat, majd villámokat szórt. Ne kezdd már te is, Géza – mondta szórás közben, de aztán beléhasított a felismerés, akár a fejsze a fatönkbe. Talán… talán a földrengés előérzete – suttogta. Próbáld meg felidézni – kérte Géza izgatottan. És ebben a pillanatban Laci bácsi papagája, a Lurkó rikácsolni kezdett a kredenc tetején. Riadó, riadó! – üvöltötte magából, mint valami tojásból kikelve, mire Laci bácsi a gyógyulás összetéveszthetetlen jeleit mutatva kipattant a függőágyból és beverte a fejét az állólámpába, ami azonnal szikrázni kezdett. Akkor már mozgott a csillár is. Kifelé! – ordította lábadozva, maga előtt tolva Gé­­zát. A macska szaladt elöl, ők meg utána, ki a szabad ég alá, amit haldokló csillagok rajzoltak át éppen a mélybe hullva.